Nem baj, ha a gazdaság korrektül begyűrűzik a felsőoktatásba

Azt gondolom, ez nem különösebben zavarja a diákokat, de még az oktatókat sem, ha cserébe vadonatúj technikai eszközöket kapnak a tanítás megkönnyítésére, no és időnként életszerű szakmai segítséget. Kicsit olyan ez, mint a fociban a sztárcsapatok mezein a reklámfeliratok. Ki akad fenn azon, ha vele együtt érkező pénzből sztárjátékosokkal bővül a csapat és hatékonyabb lesz a játék.  

Ez történt most a PTE KTK és a Lidl között is, s ilyen kapcsolatok sorjáznak  jó ideje a pécsi egyetemi karok és neves ipari nagyvállalkozások között.
Az én időmben kicsit másként volt, a hazai nagyvállalatok havi ösztöndíjat osztottak az egyetemistáknak, azzal a feltétellel, hogy cserébe végzett diplomásként azonos időn át a cég szekerét tolják. 

 Mondhatni a diákhitel jó értelemben vett kontráját jelentette, ám leginkább az volt a vonzereje, hogy igazi dolgos fenőttnek érezhettük magunkat, tartoztunk valahová, tudtuk, hogy számítanak ránk, ha befejezzük az iskolát. A gazdaság szereplőinek és a felsőfokú alma matereknek az együttműködése összességében tehát nem tekinthető valamiféle megvesztegetésnek, kivásárlásnak, sokkal inkább kölcsönös előnyök mentén történő közös fejlődésnek.