Nem mindig hátrány, ha valaki egy kisebbség tagja

A balkezességem akkor tudatosult bennem, amikor kisis­kolásként a betűvetést gyakoroltuk, mert vonalzóval ütötte a tanítónő a körmöm, ha rajtakapott, hogy nem jobb kézzel írok. Így hiába voltam mindenből ötös, írásból legfeljebb négyesre tellett. Valójában ez az egyetlen diszkrimináció az életemben a balkezességem miatt. De legyűrtem, az egyetemen például a műszaki rajzokat már bal kézzel készítettem, mert úgy sokkal pontosabbnak éreztem a munkám. 

Majd hatalmas önbizalmat adott az a tudományos kimutatás, miszerint a balkezesek sokkal kreatívabbak, miután a jobb agyféltekéjüket többet használják, ahol az intuíció, a képzelőerő kialakul. 
Lehet, hogy csak placebo hatás, de tényleg jobban ment a logikai feladatok megoldása az osztálytársaimnál, vagy például a teniszpályán is helyzeti előnybe kerültem, mert nekem természetes volt, hogy minden ellenfelem jobbkezes, nekik viszont külön taktikát kellett kitalálni, miután máshonnan jött a tenyeresem. No és simogatta a lelkem az is, hogy Arisztotelésztől Leonardo da Vincin és Napóleonon át Einsteinig igen sok zseni volt balkezes: majdnem háromszor annyi, mint amit a népességmegoszlásban a 10 százalékos balkezesség aránya igazol. 
Napjaink szabad szellemű világában a balkezességet már nemigen éri negatív megkülönböztetés. Ám azt megkérdezném a nagy egyenlőségben: miért illendőbb evéskor jobb kézben fogni a kést és a kanalat, hiszen a balosok fordítva sokkal ügyesebbek?