Nemcsak látni nagy élmény, de életre való hely is

Jártam Szentendrén és Szennán is skanzenben, ahol a falusi házak, szobák és pajták minden szépsége megtekinthető. Ám itt a berendezett porta a kialakított tisztaszobával nekem szó szerint túlzottan tiszta.

Fonott kenderkötél zárja a helyiségeket, csak ránézni lehet a népies tárgyakra, a faragott ágytámlákra. A nagyszüleimnél viszont én még benne éltem ebben a világban, aludtam a kihűlt kemence oldalában, s melegítették téglával este a dunyhámat, az almáriumról meg cserépkorsóból kaptam a friss tejet.

Ezt az életérzést a skanzenek nem adják vissza, legfeljebb érintik, ám Orfűn a Malmoknál visszajön ez a fíling. Mert dolgozik itt az ősi fortélyokat ismerő kézműves, s van étterem is, ahol eredeti tányérokból eredeti falusi ízeket csipegethetünk. Szerintem pedig éppen erről szól az Év tájháza elismerés, nemcsak megőrizni a népi építészet és kultúra kincseit, de megmutatni, hogy miként lehet ott tovább is élni. Orfűn a Malmok ilyen világ, nem véletlen hogy most az ország 600 tájháza közül az Év tájháza cím birtokosa lett. Ráadásul XXI. századi szinten azonosulhatunk, hiszen van itt még függő tanösvény is, a népi építészetet pedig minimalista formákban gondolták tovább. Itt az ember kedvet kap vályogházat építeni, és megismerkedni a soknemzetiségű Baranya folklór értékeivel, szóval ennél alkalmasabb helyet nemigen lehet találni az Év tájháza elismerésre, legfeljebb egy másik interaktív tájházat a soknemzetiségű Baranyából.