Tartozni egy társasághoz felemelő érzés

Nem biztos, hogy fontosabb, mint a szerelem – bár megkockáztatnám kijelenteni, hogy mégis, hiszen tartozni valahová, tartozni egy társasághoz felemelő érzés. Egységben vagyunk, harmonizálunk a másikkal vagy másokkal, és sosem érezzük magunkat egyedül. Mindig lesz kihez fordulnunk, és még ha távol sodorja a csapat tagjait egymástól az élet, akkor is tudjuk, hogy tartozunk valahová.

Nekem sem az általános, sem a középiskolában nem volt ilyen közösségem. Nem alakult ki szoros kötelék az intézményben, sőt, nagyon sokan alig vártuk, hogy elhagyjuk az iskolapadot, és egy új helyen kezdjük meg az életünket. Osztálytalálkozót sem szerveztünk soha – volt rá kezdeményezés, de az ötlet nagyon hamar hamvába holt.

Pécsen azonban a munkám révén nagyon sok olyan fiatallal beszélgettem, akik arról számoltak be, hogy mennyi mindent köszönhetnek az osztály- és évfolyamtársaknak, valamint a tanári karnak. Mindig is úgy érezték, hogy tartoznak valahová. Ebből a közösséghez tartozásból pedig olyan események születnek, mint a Leőwey Világtalálkozó, amit idén második alkalommal szerveznek már meg. Ezen a rendezvényen megerősödnek, felevenednek a régi kapcsolatok, vagy éppen újak születnek.