Örömteli volt látni, hogy a vásárcsarnok tervezői gondoltak a fenntarthatóságra

Nem tudom pontosan mikor, de pár éve már biztosan, hogy az egész világot bejárta egy csonttá soványodott jegesmedve fotója. A látvány akkor beleégett az emlékezetembe és bármilyen környezetvédelemről szóló előadást vagy filmet nézek, akkor az a kép újra a felszínre tör. 

A minap is ez történt, amikor az amerikai színész, Leonardo DiCaprio nevével fémjelzett filmet ismét megnéztem. De ez a látvány jön akkor is, amikor meghallom napjainkban azt az egyre gyakrabban hallott kifejezést, hogy fenntartható fejlődés. 

Meglepő, hogy ez a szókapcsolat csak az elmúlt években lett csak igazán népszerű, pedig gyökerei egészen 1987-ig nyúlnak vissza, akkor szerepelt először az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közös jövőnk elnevezésű jelentésében. A kifejezés olyan fejlődési folyamatot foglal magába, amely kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy csökkentené a jövő generációjának képességét, hogy kielégítsék saját szükségleteiket. 

Hányszor hallottuk azt az idézetet környezet- és biológiaórán, hogy „A Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptunk kölcsön”, és ezt megérteni egyre fontosabbá válik a mai világban. Szinte mindenhonnan halljuk azokat az elborzasztó híreket, amelyek a jégsapkák olvadásáról, a megnövekedett szén-monoxid-mennyiségről, a kiszáradt tavakról és folyókról szólnak. Rá kell jönnünk, hogy mi mit tehetünk a fenntarthatóság fejlődésének folyamatában. De az első, legfontosabb lépés az informálódás.