Csillogó tekintet: felnőttként is el tudunk veszi a vásár nyújtotta élményekben

Vásárba járni gyerekként és felnőttként más élmény, de mégis hasonló. Kicsiként nem azért mentünk oda, mert vásárolni szerettünk volna – az a szüleink, vagy éppen nagyszüleink feladata volt –, hanem azért, mert egy hatalmas játszótér a vásár. Csillogó szemekkel néztünk mindenre, főleg a játékokkal teli asztalokra. Volt ott vízipisztoly – különböző méretekben –, kis műanyag bowlingkészlet, úszógumik, kosárlabda, focilabda és kis lufik is, amelyek vízzel megtöltve vízibombaként szolgáltak. Reménykedő tekintettel fordultunk szüleink felé az asztal mellett elhaladva, hátha leesik egy játék.

Felnőttként vásárba járni szintén élmény, de már nem játszótér. Mi vásárolunk az általunk megkeresett fizetésből. Nem nyűgöznek le minket a játékok, de azért rácsodálkozunk néha napján, hogy még kaphatók olyan játékszerek, amikért megvesztünk gyerekként. A hasznosabb dolgokat keressük már, amellyel teljesebbé tudjuk tenni a mindennapjainkat, vagy fel tudjuk vele dobni a környezetünket. Ezeket kutatva pedig ugyanúgy el tudunk veszni, mint gyerekként a játékos standnál. A szemünk csillog, amikor rálelünk egy-egy kincsre. 

És van még egy hasonlóság a gyerekkori és a felnőttkori vásárok között. Ez nem más, mint az ételsor meglátogatása. Családdal és barátokkal is ez volt az utolsó állomás, ahogy manapság is. Az itteni gasztronómiai élmény teszi fel mindig az i-re a pontot.