Kapaszkodó: a szolgálat önkénteseiben nagy az empátia, és szívesen segítenek

Mindenkinek az életében bekövetkezhet olyan időszak, amikor összecsapnak a feje felett hullámok. Elveszti az uralmát és fuldokolni kezd a problémától. Ilyenkor fel kell ismerni, hogy segítségre van szükség. 

Van, aki ilyenkor tudatmódsítószerekhez fordul, az alkoholos üveg fenekére néz vagy éppen passzívan várja, hogy megoldódjon a probléma magától.

Szerencsés ilyen esetekben, ha az adott személy életében van olyan illető, akihez fordulni tud. Elmondhatja neki, hogy mivel küzd, milyen folyamatok zajlanak benne, közösen gondolkodhatnak a problémán és az abból való kiút lehetőségeiről.

Előfordul azonban, hogy nem mindig mer a problémával küzdő segítséget kérni a hozzá közel állóktól. „Mit gondol majd rólunk?” „Mi van, ha ki nevet és nem vesz komolyan?” „Ezzel csak terhelném, neki is van elég baja, nemhogy az enyémmel foglalkozzon.” – ilyen kérdések és gondolatok fordulhatnak meg a segítségre szoruló fejében, aki el is hiszi, hogy a problémákkal csak nyűg lenne annak a nyakán, akiknek fontos. 

Ilyenkor jöhetnek szóba a lelkisegély szolgálatok. Ezzel a lehetőséggel pedig érdemes élni, ha segítségre van szükség. Egy fajta kapaszkodóként szolgálhatnak egy-egy nehéz helyzetben, amiknek meg van az előnye: névtelenül, arctalanul, teljesen anonimen hívhatók. A túloldalon pedig olyan személy jelentkezik be, akiben nagy az empátia, és elhívatott abban, hogy segítsen másokon és mindezt önkéntesen teszi.