Nem hiányozhat az asztalról

Emlékszem arra a tollbamondásra, amelyben a legszebb magyar szavakról volt szó. Szerepelt benne Kosztolányi Dezső és Fábián Pál válogatása is, akik hangsúlyozták, hogy nagyban függ az egyéntől, hogy mely szavak csengését tartja kellemesnek vagy éppen kellemetlennek, így felsorolásuk önkényes.  

Ha valaki most megkérdezné, hogy szerintem melyik a legszebb magyar szó, akkor azt mondanám, hogy a kenyér. Miért? - rögtön hangzana a kérdés. Talán azért, mert a kenyér mindig jelen volt, van és lesz az életünkben, valamint ez az a szó, amelyet megannyi összefüggésben használunk. Csak néhány példa: külön kenyérre megy; kegyelemkenyéren él; kell, mint egy falat kenyér; megette kenyere javát; a sör a folyékony kenyér. Mindezek mellett számos bibliai idézetben is szerepel, és költőink is belefoglalták verseikbe.

A kenyér egy alapvető élelmiszer hazánkban, amelyet szinte minden mellé fogyasztunk. Ez az az étek, ami nem hiányozhat az asztalról. Mi otthon akkor tudtuk, hogy lassan vacsora, amikor meghallottuk, ahogy édesanyánk szeleteli a friss, ropogós kenyeret. Majd asztalhoz ültünk. Mondhatnánk azt is, hogy a kenyér hozott össze minket egy asztalhoz, és a szeretet jegyében töltöttük el a hideg lakomát.  

A Magyarok Kenyere kezdeményezés is ezen érzésből táplálkozik és építkezik. A program összehozta a gazdákat, akik pedig tevékenységükkel, felajánlásukkal lehetővé teszik, hogy minden szükségben szenvedő magyar ember, család asztalára kerülhessen mindennapi kenyér, hogy ők is a szeretettel körülvéve – a családtagok és a gazdák révén – szeljék meg a ropogós kenyeret.