Az albérlet szabadság, önállóság, kihívás és döntések sorozata

Három év kollégiumi lét után sóvárogtam egy albérlet után. Van előnye kollégistának lenni, de egy idő után vágyunk arra, hogy legyen egy külön szobánk, és ne kelljen plusz két emberrel osztozkodni egy kis helyiségen, és még plusz hárommal egy közös konyhán és fürdőn. 

De itt ez a szó, hogy albérlet, mennyi mindent magába foglal: szabadságot, önállóságot, énidőt, kihívásokat, frusztrációt, szorongást, döntések sorozatát. Az első albérletnél még könnyebben hozzuk meg a döntést, hogy akkor én most itt akarok lakni. Inkább arra fókuszálunk, hogy mit is jelent ez: egy új életet. Megnézzük a lakást, a szobát, és elvarázsolja képzeletünket az a szabadság, ami ezzel jár.

Aztán ahogy beköltözik az ember, rájön, hogy ez nem csak a szabadságról szól, itt bizony fel kell nőni, és ennek megfelelően viselkedni. Megmaradhat bennünk a gyermeki lelkesedés, de jobban fogunk fókuszálni arra, amit a szabadságon kívül jelent egy albérlet. És talán az egyik leg­égetőbb dolog a pénz. Elkezdünk kalkulálni, félretenni, több munkát vállalni, mert az árak emelkednek az albérletpiacon is. És ekkor jön képbe minden más, amit az albérlet szó magába foglal. 

Egy albérlet átlagára Pécsen 150 ezer forint, ami miatt bennem már megszólal a pánikcsengő. Túl négy albérleten, jelenleg az ötödiknél tartok, azt tudom mondani, hogy a megfelelő albérlet megtalálása nehéz, és szerintem sose lesz könnyebb.