Ha igazán jó, akkor a magasba emel

Mi az a vita? Sokféle megfogalmazással találkozunk, viszont az mindegyikből egyértelműen kiderül, hogy a vita nem egyenlő a veszekedéssel – bár a két dolognak az alapja egyaránt lehet véleménykülönbség. A minőségi vita elmaradása vezet legtöbbször a veszekedés kialakulásához, amely során felülkerekednek az érzelmek, olykor fenyegetővé válik, a harag és az ellenérzések vezérlik, és két ember kerül egymással szembe.

A vita más. Vita közben nem emberek, hanem álláspontok ütköznek, amely során érveket és ellenérvéket hozunk fel, véleményt formálunk – nem elnyomva a másikat.

Biztos mindenkivel megesett már, hogy egy film vagy sorozat végével nem értettetünk egyet. Vitát indíthat el például a Hideg nyomon című filmdráma, amelynek olyan vége van, hogy egyszerűen nem lehet róla nem vitázni, és olyan szituáció alakul ki, amelyben egyik fél sem győzhet.

Jól vitázni nehéz, általában azért, mert sokan inkább kerülik ezt a fajta beszélgetést – mert igen, ez egy beszélgetés, amellyel új értelmezéséket kaphatunk és adhatunk egy adott témáról.

Hogyha a vita történelmének mélyére akarunk ásni, akkor az ókori görögökig kellene visszamennünk, ahol külön tudományágként kezelték. A jól vitázást tanulták és tanítani kell. Szerencsére van, ahol tanítják is, és még versenyeket is szerveznek – mert vitázni jó: jó érzéssel tölt el, magasba emel az, hogy kifejtheted a véleményed, és senki sem néz le miatta.