Az állatok úgy szeretnek, hogy nem ítélkeznek

A hétvégén állatmenhelyen jártunk, ahol épp egy rendezvény zajlott a négylábú barátokért. És egy ilyen esemény nem lehet igazi, hogyha nincsenek kutyák, amelyek csillogó szemekkel néznek fel rád, amivel azt üzenik, hogy „Szeretlek. Vigyél haza.” Ez az a tekintet, amelytől megszakad a szíved, mert fognád magad és mindegyiket magadhoz vennéd. 

Sokáig féltem a kutyáktól, még a sajátjainktól is. 

Nem mertem kimenni, hogyha nem a házukban voltak, bentről figyeltem őket. Nem tudom mennyi idő telt el, de egyszer csak megtört a jég és kimerészkedtem. Jó döntést hoztam, mert rájöttem, hogy ezek az állatok mennyi szeretet tudnak adni, és nem ítélkeznek feletted. A nővérem nagy macskás volt mindig, és egyszer fogta magát és úgy döntött, hogy örökbe fogad egyet. Rafi azóta a családunk része. De valljuk be, hogy édesapánk nem repesett az örömtől először, sőt, kifejezetten nem tetszett neki a gondolat, hogy macska legyen a lakásban. Sokáig távolságtartóan viselkedett Rafival, de a macska nem tágított és szépen lassan megpuhította őt is. Mondhatni a macska kiválasztotta a kedvencét, és azóta édesapánkat kenyérre lehet kenni, ha róla van szó. 

Kipling, a Dzsungel könyve írója egyszer így fogalmazott: „Vásárolj egy kutyust, és a pénzedért feltétel nélküli szeretetet kapsz.” A lenyűgöző ebben az egészben tényleg az, hogy az állatok milyen mély szeretettel tudnak feléd fordulni. 

Te vagy nekik a hős, a család