Tükének lenni biztos hovatartozást jelent

Amikor négy évtizede Baranyába érkeztem, nehezen értettem meg, hogy ki számít itt tüke pécsinek. Hamar lejött, hogy az eredeti meghatározás (aki a Király utcától északra lakik és saját szőlőbirtoka van a Mecsekoldalban) alapján csak igen kevesen kaphatnák meg ezt a címet. Az viszont tisztán érzékelhető volt, hogy nagy súlya van a jelzőnek, s tősgyökeres pécsinek kell lenni hozzá. Méghozzá olyan helyi polgárnak, aki nem a tükeséggel büszkélkedik, inkább a város az, mely büszke lehet a személyére. A megfogalmazás napjainkra olyannyira átalakult, hogy már nemcsak magánszemélyeket, de civil szervezeteket, és tehetséges fiatalokat is Tüke-díjjal jutalmaznak, szóval szőlőtulajdonról már nincs szó.

Ám az mintaértékű, hogy az egész országban nincs még egy hely, ahol ennyire figyelnek a szeretetre, tiszteletre, amit az ember egy városért, egy város a megbecsült személyért vállal, és persze ez díj nélkül is működik. A Tüke-díj amúgy tévedhetetlen. Nem kerül soha rossz kézbe, mindig olyan ember kapja, akit jókora közösség javasol és az egész város megszavaz. Nem kell hozzá élsportolónak, tudósnak, kiemelkedő művésznek lenni, annál fontosabb a pécsiség, az emberség, a szociális érzékenység, a tettekben mért egyéniség, hogy ki végzi példásan a munkáját, éli értékesen az életét. Valahogy úgy, ahogyan minden önkormányzati képviselőnek működnie kellene, politikai hovatartozástól függetlenül: egyértelműen Pécsért, személyes és csoportos érdekektől mentesen.