A színházi művek rendszerint a való életből merítenek ihletet

Amit fiatalon nem ismerünk meg, nem válik természetessé számunkra, azzal szemben – tisztelet a kivételnek – előfordulhat, hogy később idegenkedés alakul ki bennünk. Ilyen a színház is, amelyet ha a fiatalok nem fedeznek fel már minél korábban, annál kevésbé lesz magától értetődő számukra felnőttként, hogy ilyen módon is részt vegyenek a kulturális párbeszédben. Persze mindig van lehetőség változni, új dolgokat megismerni, de mennyivel egyszerűbb, ha már diákként az ember „képbe kerül”, s később már nem lesz szokatlan számára az a közeg, ami egy színházi előadás során fogadja. 

Erre azonban lehetőséget is kell teremteni. Persze, egy operettre vagy könnyedebb musicalre még el lehet vinni a csemetéket, de mennyivel kézenfekvőbb, ha kifejezetten ifjúsági előadásokkal is készül egy teátrum a nézői és leendő, potenciális törzsközönsége számára. Egy olyan darab, „nevelési foglalkozás”, amely a tinédzserek által megszokott helyzetekben, őket foglalkoztató kérdésekről, mégis a színház nyelvén szól, pláne segíthet abban, hogy közelebb érezzék magukhoz mindazt, amit színjátszásnak nevezünk. 

Az ilyen lehetőségek rávilágíthatnak arra is, hogy a színházban feldolgozott problémák valóban a valóságos világból merítkeznek, s a drámai, vagy éppen zenés művek szerzőit is saját, emberi életük tapasztalatai ihlették alkotásaik elkészítésére – amelyekhez mindannyiunknak van köze.