A kényszerprostitúció réme hazánkban és Baranyában sem ismeretlen

Tompultan zötykölődtem két állomás között, amikor egy fiatal lány szólított meg. Kicsit bátortalanul, mégis határozottan indított ártatlan, hétköznapinak tűnő beszélgetést. Már csak ketten maradtunk a vasúti fülkében, amikor elkezdett kibontakozni előttem addigi rövid életének története. Megrendítő természetességgel mesélte el, hogyan kényszerítették erőszakkal olyasmire, amiről a szerencsésebbek csak hallomásból értesülnek. Minden lélekjelenlétemet összeszedve próbáltam megnyugtató, biztató mondatokkal felelni, de egy idő után szavaim az éjszaka csöndjébe vesztek.

Ezt követően jött csak Pécsre az érzékenyítő kezdeményezés, amely az emberkereskedelem egyik legsötétebb, legaljasabb ágára, a kényszerprostitúcióra hívja fel a figyelmet, immár harmadik éve. A szabadulókocsiban bemutatott, valós eseményektől ihletett történet és az ezt követő szakértői interjúk során elhangzottak ekkor már túlságosan is ismerősen csengtek.

A világ megannyi szépséggel vesz körül bennünket, de a nap alatt mindenütt ott leselkedik a gonosz – ahogyan Agatha Christie találóan megfogalmazta. Bár könnyebbnek tűnhet szemet hunyni efelett, kötelességünk saját lehetőségeinkhez mérten felvenni a harcot az ártatlanokat tönkretevő gonoszsággal.