Itt és most

Meseszerű történetén túl az olasz slágerek és tengerparti városka, ahol a cselekmény zajlik, még inkább szerethetővé tette. Balikó Tamás, aki komoly színészi szerepeiről és drámai rendezéseiről is ismertté vált, olyan kiválót alkotott, hogy tíz éven át játszották a produkciót. Nem ez volt az ősbemutató, s ezt követően is játszották más társulatok a sikeres, könnyed darabot, de a pécsi, talán elfogultság nélkül mondhatom, hogy párját ritkította.

A színház, mely a pillanatnyi varázs művészete, folyamatosan megújul, újabb és újabb alkotók, előadások körforgása teszi állandóvá, mégis egy-egy pillanat szereplői számára egyszer csak legördül a függöny. A vörös szőnyeggel borított lépcsőkön járva olyan arcok mosolyognak ránk, akik egykor itt tündököltek, nevettek, hajlongtak, talán bosszúsan böngészték a róluk írt kritikákat, mostanra pedig már csak fényképeik őrzik emléküket.

Az Anconai szerelmesek végén hasonló gondolat fogalmazódik meg a főszereplő zárószavaiban: ne révedjünk túlságosan se a múltba, se a jövőbe, hiszen mindig csak a jelen a miénk.