Nagy közös szüret: olyasmiket tudhatunk meg a múltról, amiről máskor senki nem beszél

Mészáros B. Endre

Különleges szabadsága van annak, amikor nem elegáns ruhában gyülekezik össze az ország minden pontjáról a rokonság, hanem farmerben, kockás ingben, nagy közös szüretelésre. Jobb ez a kollektív disznóvágásnál is, mert süt a nap, s nincs piszkos teendő, és a szemnek, a gyomornak is jólesik az ízes szemeket gusztálni. Ráadásul kicsinek és nagynak közel hasonló a feladata: boldog mosollyal szedni a szőlőt, élvezni, hogy a föld ismét nagy szemű ajándékot adott. 

Szüretkor a munka hevében megnyílnak az emberek, régi dalok és történetek kerülnek elő, s olyasmiket tudhatunk meg a család múltjáról, amiről máskor senki nem beszélne. Úgyis mondhatnánk, egy családi folkbuli ez, pazar ételekkel és italokkal, miközben elmerülhetünk a rokonság ismert arcainak poénjaiba, de megmutathatja nyiladozó értelmét és kézügyességét az ifjúság is. 

Tekerni a prést, fürtönként gyarapítani a ládát nem ördöngösség, ám közben feltárul egy olyan világ, aminek több száz éve őseink is részesei voltak, s ők is ily módon építgették a családi jövőt szavakban és tettekben. 

A szüret pár évtizede még kötelező elfoglaltság volt tanév kezdetén az iskolásoknak mindenféle fokon. Nem véletlenül, mert kevés ennél szebb, kellemesebb, hatékonyabb közösségformáló esemény létezik a magyar és az egyetemes munkakultúrában. No és akkor sincs gond, ha nehezen indul be a kollektív ritmus, mert rásegít egy kis törkölypálinka, vagy a legutóbbi közös szüret ízes eredménye.