Minden főző embernek megvan a saját története a konyhában

Jusztin Levente

Amikor tanulmányaim során elkerültem a kollégiumba, akkor tanultam meg főzni. Az első lépések teli voltak hibákkal, de lelkesen próbálkoztam. Mára pedig elég otthonosan mozgok a konyhában, kifejezetten finom és különleges ételeket tudok magamnak és szeretteimnek elkészíteni. Sokszor előfordult velem az, hogy kérésre készítettem egy teljesen ismeretlen receptet, mindig kihívásként tekintettem ezekre az alkalmakra. A végeredmény pedig sikert aratott. Amiben nem vagyok jó, az az adagok eltalálása. Többször előfordul, hogy a friss ételt le kell fagyasztanom, amit nem szívesen teszek meg. Akkor jött a gondolat, milyen szép is lenne, ha ilyenkor valaki megenné valaki a többi adagot.

Rengetegszer meghívtam barátaimat, testvéremet akkor, amikor ételt készítettem. A készülődés öröme, a várakozás is izgatottsággal töltött el. A reakciókat vártam viszont a leginkább, mit szólnak a tálaláshoz, hogy tetszik nekik a főztöm. A meghitt hangulatot fokozza egy finom bor, ami mellett nagyon jókat beszélgettünk.

Többen lehetünk, akik eljátszottak a lakásétterem nyitásának gondolatával. Én magam még nem jártam, de szerintem hasonló környezete teremtettem magamnak, mint amilyet kínálnak a lehetőségek. Minden főző embernek saját története lehet, ami miatt szívesen főz a másiknak, ezt pedig érdemes meghallgatni. Mindenki saját magát rakja bele az ételébe, amit elkészít. Emiatt azt gondolom, ismerkedni egy jó étel és ital mellett lehet a legjobban egy otthoni környezetben.