A természet segít a pihenésben, még pénzt sem kér érte

Általános iskolás koromban olyan hatalmas szerencsém volt, hogy az osztályfőnököm hobbija a természetjárás volt. Ebből kifolyólag az osztálykirándulások nagy része túrázással telt, az egész országot körbejártuk. Év közben pedig szinte minden hétvégén szervezett túrákat, ami több szempontból is hasznos volt. Rengetegszer dagonyáztunk, fáztunk, elfáradtunk, így mindig hatalmas öröm tört ki az osztályban, amikor egy kulcsosháznál vagy egy kilátónál megpihenhettünk.

Egykori társaimmal találkozva szinte mindig nosztalgiázunk, az emlékek között pedig a helyszín legtöbbször az erdő. Minden kilátóhoz kötődik egy-egy szép vagy kevésbé szép emlék, amiről bőven tudunk sztorizgatni. Talán ez is lehetett a célja tanárunknak, hogy ezek miatt járjunk szívesebben az erdőbe, a természetbe.

A rohanó, dolgos hétköznapok monotonitását kellemesen meg tudja törni egy kirándulás. A Mecsek lábánál élve szinte kimegyek a lépcsőházból, és az erdőben találom magam, így szívesen kirándulgatunk a családdal. Többször is elsétáltunk a mecseki kilátókhoz, mindegyik olyan panorámát biztosít, amitől eláll a lélegzetünk.

Érdemes lenne ezeket a helyeket nevezni az Év Kulcsosháza vagy az Év Kilátója díjra. Minden mecseki embernek van valamilyen emléke ezekhez a helyekhez. Legyünk büszkék, tiszteljük, ápoljuk és szeressük sokáig kilátóinkat és kulcsosházainkat, mivel sokaknak nem adatik az meg, hogy ilyen csodás környezetben szerezzenek szép emlékeket.