A könyv sokkal több asszociációs lehetőséget hordoz a legjobb filmeknél is

Nyugdíjba menetel előtt szinte mindenki elkészíti a maga könyvlistáját, amelyeket a pihenő idő során el fog olvasni. Lekerülnek a polcokról a porosodó példányok, amelyekre eddig nem jutott idő. Aztán döbbenten tapasztaljuk, annyi a rejtőzködő kötet, hogy a feladat évekre lefoglal bennünket. Ráadásul időközben elszoktunk az olvasástól. Jobban kedveljük az alig kétórás kultur élményeket, hiszen a film, a színház, a hangverseny ilyen kiszerelésben nyújt teljes élményt, míg a könyv napokig a fogságában tart.

Másrészt az olvasásnak nincs társasági vonzereje. Egy színházi előadás, koncert után egy vendéglőben, vagy otthon egy üveg bor mellett a párunkkal, barátokkal meg lehet vitatni  a látottakat, hallottakat. De egy könyvet még a férj és a feleség sem egy időben tanulmányoz, mire pedig mindketten végeznek vele, addigra szétfoszlik a varázsa, nem friss a hatása.

Van azért áthidaló megoldás, hogy újra megkedveljük az olvasást. Indulásként például érdemes olyan könyvvel kezdeni, aminek van filmváltozata. A látottakat követően ugyanis azonnal ráérzünk az olvasás örömére, hiszen a jelenetek mögött a szereplők gondolatait, szándékait is megismerhetjük, nem beszélve a nyelvi kifejezések bölcsességéről, vagy költői üzenetéről. 

 Ezekből a mozaikokból a személyes ráérzéseknél sokkal tartalmasabb gondolatsorok, s egyre terebélyesedő hatalmas kép áll össze. Így egy olyan gondolatpuzzle születik, mely mindig bővíthető, és évek múlva is visszaidézhetők az elemei.