BAMA
Baranya vármegyei hírportál
Felnőttként hányszor kívánjuk azt, hogy bárcsak újra gyerekek lehetnénk. Nem terhelt le minket akkor úgy az élet. Csak élveznünk kellett az órákat, a perceket, a másodperceket. Nehéz pillanatok így is adódtak, főleg akkor, amikor elérkezett az általános, majd a középiskolai időszak, de felnőttfejjel már ezeket is visszasírjuk, pedig akkor pont hogy már arra vágytunk, hogy milyen jó lenne már felnőttnek lenni.
A gyermeknap a világ sok országában ünnepnap, hazánkban is, ami idén május 28-ára esik. Számos programmal várják a kicsiket és a nagyokat szerte a megyében. Az ENSZ által létrehozott egyetemes gyereknap célja, hogy megemlékezzünk a világ gyermekeinek testvériségéről és egymás közötti megértéséről, a gyermekek jólétének érdekében kifejtett küzdelemről.
Gyerekként ez a nap csak a miénk volt. Ilyenkor várt ránk egy buli a belvárosban, ahol volt légvár, amelyen kifulladásig ugráltunk, volt vattacukor, amelyből annyit ettünk, hogy már rosszul voltunk. De mégsem ezek voltak a kedvenc pillanataim ekkor, hanem az, amikor a szüleink leültek kávézni, és mi egy nagy pohár tejszínhabot kaptunk kakaóval vagy fahéjjal megszórva. Az az íz a mai napig élénken él a képzeletemben, és automatikusan a gyereknaphoz kapcsolom az emléket.
Viszont úgy érzem, hogy felnőttként elfelejtünk gyereknek lenni, pedig mindenkinek van egy ilyen oldala is, csak már nem mutatjuk. De miért? Számomra a gyereknap legfőbb üzenete, hogy maradjunk és merjünk gyerekek lenni.