Kommunista és globalista diktátorok: egyre megy?

Akommunizmus áldozatainak emléknapján országszerte szónokok tucatjai idézték föl a 20. század legvéresebb eszmei diktatúrájának borzalmait. Való igaz, százmillió halott, el- és meghurcolt túl nagy szám ahhoz, hogy legalább esztendőnként ne poroljuk le a még élő vértanúk emlékképeit, a fiatalok éberségét megerősítve egyben, hogy mindez soha meg ne ismétlődhessen.

Mert ahogyan elhurcolásával az emléknap dátumát adó Kovács Béla pécs–patacsi szülőházában tartott beszédében Hoppál Péter is felhívta rá a figyelmet, a történelem bizony hajlamos megismételni önmagát. És bár meggondolatlan politikusok szájából hallhattunk vért követelő megnyilvánulásokat is, a 21. század derekához közelítve nyilván nem a fekete autók újbóli hadrendbe állítása jelenti ezt. És nem is feltétlenül a történelem során gyakran követelt, ám soha meg nem valósított nagy, igazságos egyenlősdit hirdető kommunizmus képében.

A ma diktátorai sokkal rafináltabb álcával bújnak a köz érdekeit szolgálni látszó eszmék mögé; ráadásul a tömegek megtévesztésére soha nem kínálkozott ilyen kényelmes és hatékony platform, mint az internet. Félek, túl nagy a párhuzam a tőkét egykor még dönteni akaró, és a napjainkban annak mindenek fölötti hatalmát építő globalista új nagyurak immár háborút is kiprovokáló végső szándékai között – csak ma még hatalmasabb tömegek kaphatják a nyakukba a lerázhatatlan igát.