Patacsról indult a derékba tört államférfiúi életút: a pártállami terror hősére emlékeztek (galéria)

Százmillió halott és elhurcolt, megnyomorított test és lélek, generációk sorának idegen hatalmak ügynökeinek közreműködésével történő terrorizálása és nyomorba döntése, egész nemzetek történelmi és kulturális értékrendjének megalázó sárba tiprása – lehetne a legrövidebben, egy kerek számmal is keretbe foglalni, mit is takar a kifejezés: kommunista diktatúra. 

Volt rá tehát ok bőségesen, hogy az Országgyűlés emléknapot állítson a kommunizmus áldozatainak – dátumként pedig keresve se találhatott volna méltóbbat, mint február 25-ét. 1947-ben e napon hurcolta el ugyanis a szovjet igába süllyedt magyar kommunista hatalom pécs-patacsi szülőházából Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát.  

Szombat délelőtt a Kovács Béla utcai emlékházban a pécsi polgári közösség immár hagyományos megemlékezésén elsőként dr. Csizmadia Péter, a Fidesz pécsi frakcióvezetője egy olyan, emberi és erkölcsi példamutatással is szolgáló életút derékba törését villantotta föl az elhurcolással, amely enélkül egy kiemelkedő állammférfiban teljesedhetett volna ki, egyben a szabad Magyarországról szőtt akkori utolsó álmokat törte évtizedekre derékba. 

Dr. Hoppál Péter országgyűlési képviselő, miniszteri biztos ezt követően rövid, de káprázatos évezredes történelmi ívű beszédében vezette át az ősközösségi társadalmak emberi egyenlőségét a 20. század kommunista egyenlősdinek mutatott hazugságába. Hangsúlyozva ugyanakkor, hogy a múlt ma megismételni látszik önmagát, de nem szabad hagyni, hogy a naponta kötelet kínáló baloldal zsoldosai újra eltaposhassák a polgári eszméket.  

A Himnusz és a Szózat eléneklésével keretbe foglalt megemlékezést Kisóvári-Németh Norbert református lelkész, a Történelmi Vitézi Rend székkapitányának imája, és az emléktábla megkoszorúzása zárta. 

Elsőként Magyarország emlékezett meg méltó emléknappal a százmillió áldozatról 

Közép- és Kelet-Európában elsőként Magyarország döntött úgy, hogy legyen emléknapja a kommunizmus áldozatainak, akikről először 2001. február 25-én emlékeztek meg az Országgyűlésben és az ország középiskoláiban, és azóta minden évben tartanak emlékünnepségeket. 

Az emléknap időpontja arra utal, hogy 1947-ben a szovjet megszálló hatóságok e napon tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát, akit országgyűlési képviselőként mentelmi jog védett. Ez volt az első lépés Magyarországon a totális egypárti diktatúra kiépítése felé, amely a kommunistáktól még távolságot tartó erők megfélemlítésével, az FKGP feldarabolásával járt, s megnyitotta az utat Nagy Ferenc miniszterelnök májusi eltávolítása előtt.Kelet-Közép-Európában a rendszer áldozatainak száma elérheti az egymilliót, ennyi ember vesztette életét kivégzés, éhínség miatt vagy kényszermunkatáborban. Jóval magasabbra tehető azoknak a száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg nyomorított meg. A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, megbélyegeztek, kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek, mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől. A magyar kormány 2013-ban rendeletet hozott a kommunizmus áldozatainak emelt juttatásáról.

2014-ben jelentették be, hogy Áder János magyar és Joachim Gauck német köztársasági elnök kezdeményezésére és támogatásával európai nyilvántartás készül, és a kezdeményezés első lépéseként a budapesti Terror Háza Múzeum és az egykori berlini Stasi-börtön helyén működő emlékhely és múzeum adatbankot létesít, amelyben a kommunizmus minden magyarországi és németországi üldözöttjének és áldozatának nevét regisztrálják. A magyar kormány 2014-ben azt is javasolta, hogy a közép-európai országok közös történelmi hagyatékaként Washingtonban jöjjön létre a kommunizmus áldozatainak emlékmúzeuma, melynek megépítéséhez a kormány egymillió dollárt ajánlott fel. 

Magyarországon a 2015-ös évet a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévének nyilvánították, amelyet 2017. február 25-ig meghosszabbítottak, emlékezésül azokra, akiket a második világháború végén vagy azután deportáltak, az ő számukat 700 ezer és 1,1 millió közé teszik, akik közül háromszázezren sohasem tértek haza. 

Kovács Béla letartóztatásával üzentek a párttól még távolságot tartóknak 

Kovács Béla (Patacs, 1908. április 20. – Pécs, 1959. június 21.; kisgazdapárti politikus, a Tildy Zoltán- és Nagy Ferenc-kormány, majd Nagy Imre második és harmadik kormányának földművelésügyi minisztere. 

A pécsi politikus emblematikus letartóztatását az első nyilvánvaló üzenetnek szánta a kommunista párt a még ellenszegülőknek, így tekinthetjük a totális egypárti diktatúra  szimbolikus kezdőnapjának is. A kisgazda képviselő önkényes fogvatartása a demokratikus jogok lábbal tiprásának azóta országos jelképévé vált, s jól jellemezte a pártállami rezsim majdnem fél évszázados uralmát. Kovács Béla sorsát a kommunizmus áldozatainak típuspéldájaként is szokták említeni. 

Kovács Béla kisparaszti sorból felemelkedve az 1930-as évek elején már az országos politika kérdései foglalkoztatták, bekapcsolódott a birtokos paraszti politikai mozgalomba és 1933-ban csatlakozott a Független Kisgazdapárthoz. Ambiciózus és tehetséges fiatal parasztként, aki szerint az ország jövőjének záloga és törzse a magyar parasztság, gyorsan emelkedett az erősödő párt ranglistáján: hamarosan a párt Baranya megyei első számú vezetője (1936),főtitkára lett, 31 éves korában pedig a párt országos főtitkárhelyettese. 

A második világháború idején náciellenes függetlenségi mozgalomban vett részt. 1944. november 29-e után a Pécs Városi Intézőbizottság tagja, majd a Belügyminisztérium politikai államtitkára lett.  

1945-ben, a második világháború utáni első nemzetgyűlési választásokon a Független Kisgazdapárt 2 697 262 szavazatot kapott, ez abszolút többséget (57%) jelentett. Őt augusztus 20-ától az FKgP főtitkárává választották. Ennek ellenére a szovjet csapatok jelenléte miatt kénytelen volt a Magyar Kommunista Párttal, a Szociáldemokrata Párttal és a Nemzeti Parasztpárttal koalícióra lépni. 

A szovjetellenes kémkedéssel és ellenkormány alakításával megvádolt Kovács Bélát 1951-ig magyarországi és ausztriai börtönökben őrizték, majd 1952-ben a Szovjetunióba vitték, ahol bírósági tárgyalás nélkül 25 év kényszermunkára ítélték. 1955 novemberében átadták a magyar hatóságoknak, de szabadságát csak 1956 áprilisában nyerte vissza. 

Az 1956-os forradalom idején földművelésügyi miniszterként, majd államminiszterként tagja volt a második Nagy Imre-kormánynak. A forradalom leverése után kereste a kiegyezés lehetőségét, de amikor világossá vált számára, hogy ez nem lehetséges, visszatért baranyai szülőfalujába. Erőteljes nyomásra 1958 novemberében hozzájárult ahhoz, hogy a Népfront képviselőjeként az Országgyűlés tagja legyen, de betegsége miatt ténylegesen nem politizált. 1959. június 21-én halt meg. 

A szovjet hatóságok 1989-ben rehabilitálták. Kovács Béla önkényes fogva tartása a demokratikus jogok lábbal tiprásának jelképévé vált, sorsa példája azoknak, akiket ma a kommunizmus áldozataiként tartunk számon. Az Országház közelében álló bronzszobrát, Kligl Sándor alkotását 2002. február 25-én, letartóztatásának és elhurcolásának 55. évfordulóján avatták fel. 

Kovács Béla ma már Pécs kertvárosi negyedét adó, akkoriban önálló településként élő patacsi szülőházát 2018-ban építették át állami és önkormányzati támogatással történelmi emlékhellyé, amely azóta egy múltidéző kiállításnak is otthont ad. 

Az eseményen Hoppál Péter, akkor kultúráért felelős államtitkár azt mondta: országos jelentőségű emlékhely született. „Ez a ház egyben tanúságtétel is, az igazság megismerésének eszköze. Feladata mától emlékeztetni mindenkit az elkövetett és elszenvedett bűnökre, és őrt állni afölött, hogy a borzalmakat senki se követhesse el újra” – fogalmazott a fideszes politikus, megjegyezve: „főleg azok ne, akik egyszer már ezt megtették velünk és egész Magyarországgal”.