Kosárlegendák - az NKA Universitas PEAC élesztheti újjá a MiZo-álmokat

Ó, azok a régi Pécs–Sopronok! Csak e két város mondhatja el magáról, hogy a női kosárlabda ilyen meghatározó szerepet tölt be a sportéletében. Hosszú, kacskaringós, főszponzort, csapatnevet, edzőket és játékosok seregét váltó út vezetett az akkor Pécsi VSK Co-Order néven futó alakulat 1992-es, első vidéki bajnoki trófeájától a ma NKA Universitas PEAC-ának régóta vágyott kupadöntőjéig, illetve ismét csak a Sopron elleni, szombati alapszakaszzárójáig.

Amely ugyan addig is hozott a GYSEV ellen óriási párharcokat, ám az 1997-ben az égi kosárpályákra költöző Horváth Judit nélkül és az emlékének ajánlott bajnoki győzelem emelt onnan igazi presztízsrangadóvá. A női kosárlabda, különösen a MiZo–Sopronok a sporton jóval túlmutató társadalmi eseménnyé nőtte ki magát. Egymás meccseire hosszú karavánokban utaztak a rajongók; itt a Lauber lelátóin pedig már két órával a feldobás előtt az aktuális kedvencek nevét skandálta a női mezeket ölteni sem restellő B-közép – a leghosszabb sorozatot talán az Ivááányi Daaalma!!! érte meg – a politikusok nem győzték egymásnak adni a kilincset a szinte egybeérő díjátadókon, amelyek után a városháza erkélyéről integető lányokat és mestereiket éltette a többezres tömeg.
Bízunk benne, hogy a mai utódok egyszer vissza tudják hozni azokat a dicső eredményeket – és hozzá azt a varázslatos hangulatot. Akár ma is kezdhetik!