Lassan élhetetlenné tesszük az elitnegyedeket is a Mecseken

Amióta szegényekre és gazdagokra feleződött az emberiség, mindig is voltak és lesznek is a világnak elegánsabb, sőt luxus-, illetve az ellenpóluson szolidabb, legalul nyomornegyedei. Utóbbiakkal Pécsett szerencsére nem kell szégyenkeznünk, ám felkapottabb és csak mérsékelten népszerű városrészek nálunk is megtalálhatók.

A mi érdekességünk, hogy – ki tudja, milyen kényszerképzetekből – saját érdekeinkkel is szembemenve környezetünket is önszántunkból vagyunk képesek tönkretenni. Koncepciónk és értelmes építésügyi, településképi szabályzatunk szemmel láthatóan nincs, de mintha a józan eszünk is fogyóban lenne.
Az egy dolog, hogy én nem értem, ki szeret valójában olyan zsúfoltságban, egymás szájában élni, amilyenné pár évtized alatt a Mecsekoldalt sikerült lezüllesztenünk, ahol ha nagyobb lendülettel fut ki a macska a bejárati ajtón, máris a szomszéd cica tejes táljába botlik. Ám ha továbbra sem szűnik a telekfelezés, és mindenki a hegyre költözik, a tömeg, a dugók, és a már ott sem jobb levegő miatt fordul a kocka, és porba hull a lassan kétmilliós négyzetméterárú vonzalom.

És sajnos, a domboldalak növényzetének betonra-kőre cserélésével együtt az élhető, zöld város már a történelmi falak között is csak üres zöldség-szlogen – hogy egyetlen példaként a Felsőmalom utcai, régi kispiaci irdatlan tömegű, zöld foltocskát is nélkülöző beépítésen szomorkodjak. Félek, nem csak szó szerint fizetünk majd drága árat a drága környékek lerablásáért.