2024.08.12. 20:00
Hatvannyolc éve avatták fel Hunyadi János Széchenyi téri lovasszobrát
Éppen 68 évvel ezelőtt, 1956. augusztus 12-én avatták fel Pécs azóta ikonikussá vált szimbólumát: a Széchenyi téri Hunyadi-lovasszobrot. A törökverő hős halálának 500. évfordulójára készült köztéri alkotás történetét lapunk korabeli számaiban megjelent cikkekből is szemezgetve idézzük fel.
A szobor készítésére 1951-ben írtak ki pályázatot, amelyet kapuvári születésű, kétszeres Kossuth-díjas magyar szobrászművész, Pátzay Pál (1896-1979) nyert el. Sokáig azonban nem volt egyértelmű, hogy a belváros mely pontjára kerül majd az alkotás. A város akkori vezetése két helyszínt, a Dóm teret és a Széchenyi teret találta alkalmasnak. Az eredeti elképzelés szerint a lovas szobor a Szentháromság-szobor helyére került volna, az alkotó azonban a tér délkeleti részét választotta, mivel véleménye szerint ugyanis a lovas szobornak oldalirányból van főnézete.
Fotó: Laufer László
A Dunántúli Napló 1952. január 27-én adta hírül olvasóinak, hogy Hunyadi János életnagyságánál nagyobb, bronzból öntött lovasalakja magas talapzaton áll majd, alacsony, kőből készült emelvényen, amelyre négy oldalról lépcsők vezetnek. Majd 1956 júniusában már a szoboravatáshoz kapcsolódó Hunyadi-emlékünnepségen résztvevő külföldi vendégekről cikkezett lapunk.
Néhány héttel később akkori munkatársunk Martyn Ferenc festőművészt szólaltatta meg, arra kérve, hogy mondja el véleményét a szoborról és annak elhelyezéséről. A pécsi mester zsenijét dicséri, hogy már az avatás előtt úgy nyilatkozott: az elkövetkezendő esztendők minden bizonnyal igazolják majd a Széchenyi tér délkeleti részére kijelölt helyszín helyességét.
Martyn Ferenc már akkor úgy vélekedett, hogy „az elpatinásodó Hunyadi-szobor éppen úgy szerves, összetartozó része lesz városunknak, mint például a székesegyház, vagy városunk sok más műemléke, építészeti vagy képzőművészeti remeke". Ebben maximálisan igaza is lett.
A 68 évvel ezelőtti szoboravatásról pedig a következőképpen emlékezett meg lapunk: negyed 11 óra tájban egymás után érkeztek meg a külföldi és belföldi meghívott vendégek. Fél 12-kor mintegy 15 ezer ember töltötte be a Széchenyi teret és a térre vezető utcákat. A lepellel fedett lovasszobor mellett, feszes vigyázzban négy honvéd áll díszőrséget. Az eseményen albán, bolgár, csehszlovák, jugoszláv, lengyel és román küldöttségek tagjai, valamint a diplomáciai testületek képviselői is megjelentek.
Korabeli tudósításunk szerint ezután következett az ünnepi pillanatok között a legünnepibb amikor is, lehullott a hatalmas lovasszoborról a lepel és a pécsiek, akik a talapzat építésétől a ráemelésig végigkísérték új szobruk útját, úgy nézték Pátzay Pál remekművét, mintha most látták volna első ízben.
„A kinyújtott karú, lovát fékentartó hadvezér határozott, erős mozdulattal irányítja katonáit, vonásait akarat keményíti, szeme messze néz, távoli csaták ködébe. A művésznek sikerült úgy megformálnia Hunyadi alakját és arcát - akit egyébként egyetlen hiteles arckép sem őrzött meg az utókor számára, - ahogyan ő, a törökverő az emberek millióinak a szívében él és élni fog”.
