Előbb vagy utóbb mindenki kedvet kap a kísérletezéshez

A kovászos uborka nálunk minden családi étkezés során az asztalra került – főleg a nyári időszakban. A kaporral és fokhagymával teli dunsztosüveg egy varázslattal teli kincse volt a nagyszülőknek. Ám ahány ember, annyi szokás: mindenki másként készíti el a finomságot. De az biztos: szentül hisszük, hogy a saját receptje a legjobb. Valaki a fokhagymát említi titoknak, sokan a babérlevéllel teletöltött üveget favorizálják, mások a fűszerektől mentes, teljesen natúr receptet tartják a legjobbnak. Több embertől hallottam, hogy a só mennyisége dönti el, hogy milyen íze lesz az uborkának, más – a gluténmentesség jegyében – a kenyér helyett krumplit tesz mellé. 

Én sosem próbáltam elrakni kovászos uborkát, csak fogyasztó vagyok. De annyi variációt láttam, illetve kóstoltam, hogy nehéz eldöntenem, mi a legjobb választás. Lehet, hogy egyszer majd rakok el én is, de egyelőre maradok egyszerű élvezője a csemegének. Értékelem azt a fáradtságos munkát, amit a piacon áruló néni vagy éppen a nagyszüleink beleraktak a rengeteg kísérletezésbe. Valójában minden egyes uborkánál ez jut eszembe, függetlenül attól, milyen eljárás és recept alapján készítették el. 

Ahogyan a kovászos uborkának is megfelelő időre van szüksége, úgy az embereknek is, hogy megérjenek arra, hogy maguk is kísérletezni kezdjenek. Ha mással nem, egy saját kovászosuborka-recept megalkotásával.