Az Auschwitzban elhunyt pécsi művészek tárlata mély reflexióra sarkall

Egy-egy kiállítás a látogatóit kiemeli a hétköznapok forgatagából, időutazásra hívja őket egy korábban kevésbe ismert világba. A Négy pécsi festőművész tárlatot sajátos kettősség járja át, hiszen az ismert tragédia beárnyékolja a művészi élményt. Ugyanakkor arra is buzdíthatja a szemlélőt, hogy saját környezetében még nagyobb figyelemmel, óvó tekintettel kísérje a fiatal, törékeny tehetségek munkásságát.

A zsidó származású, mártírhalált halt pécsi festők tárlatának mintegy allegóriájaként tekinthetünk Király Lajos Immanuel Kant filozófust ábrázoló grafikájára. Az egyszerű, fekete-fehér rajz születésekor, 1937-ben az alkotó mindössze tizenhat éves volt. Az ekkori közhangulatot, az egyre kétségbeejtőbbé váló antiszemitizmust legtöbben már csak egykori források és beszámolók alapján képzelhetjük el. A fiatal, a magasabb eszmék, a művészetek és a filozófia iránt nyitott, érdeklődő, lelkes diák, Király Lajos azonban mindeközben Kant-ról mintáz portrét: arról a gondolkodóról, aki a transzcendentális idealizmus megteremtője, s aki az erkölcsi törvény megmásíthatatlan kötelezettségének szelíd, mégis határozott szószólójaként írta be magát a filozófiatörténetbe.

S lám, a szerény, művelt, tehetséges pécsi diák egyszerű rajza több mint 80 év távlatából is hirdeti az emberség, a jóság, az erkölcsi értékek és a lelkiismereti tisztaság felsőbbrendűségét és szellemi diadalát, amely átível a történelmi korokon, s magasba emeli a mártírok emlékezetét.