Mozgatóerő: sonka nélkül nincs húsvét, megunhatatlan ünnepi étel

Czeczon Enikő

Minden kisebb és nagyobb ünnepnek megvan a maga bája és varázsa. Számomra a karácsony a család ünnepe, még akkor is, amikor nem adódik meg minden esztendőben, hogy a szélrózsa különböző irányaiba szétszéledt családtagokkal egy térben ünnepelve töltsük el a meghitt pillanatokat. Így vagy úgy, de ilyenkor az ajándékok mellett szeretetet adunk a másiknak. 

A húsvét viszont más, inkább nevezném egy hatalmas vidám ünnepségnek, amikor a locsolás révén mindenki összegyűlik, az ismerősöktől a barátokon át a családtagokig. Egyfajta közös ünnep ez, aminek jókedvét és vidámságát megosztjuk egymással. Ugyan néha az időjárás miatt inkább karácsonynak hathat, hiszen nem egyszer előfordult már, hogy hideg volt, havazott és még a kandallót is be kellett gyújtani. 

De sok közös is van ebben a két ünnepben, amelyből az egyik leglényegesebb a megterített asztal, az étel, az ital, az evés és az ivás. A húsvét esetében az egyik központi elem a sonka, amelyet már lehet kapni boltokban és piacokon. Ez egy finom, omlós, nemes hús, amely mellé retket, zöldhagymát, főtt tojást és kalácsot falatozunk általában, és persze a kihagyhatatlan tormát. 
Napokig ezt esszük, de megunhatatlan, és nem hiszem, hogy csak azért, mert ez egy fantasztikus csemege, hanem azért, mert az embereket az asztal köré vonzza. Karácsonykor a halászlé, a töltött káposzta az, ami kicsalogatja az étkezőbe az embereket, húsvétkor viszont a sonka. És talán szentimentálisnak tűnök, de azt hiszem, hogy az ünnepek varázsa és mozgatóereje az ételekben rejlik. Az ételek nemcsak szervezetünket erősítik, hanem össze is hozzák az embereket.