Egy saját fűszernövénykert összekapcsol minket a természettel

Nem tudom megmondani, hogy a főzés mikor vált számomra egy hétköznapi tevékenységből élménnyé. De egyszer csak azon kaptam magam, hogy miközben felkockázom a hagymát, kikapcsol az elmém, csak a főzésnek élek. Kóstolok, ízesítek. 

És az ízesítésen van a hangsúly, hiszen a legjobb része a főzésnek a fűszerezés, ekkor adunk lelket az ételnek, és a legjobb, ha saját kertünkből szedett fűszert tudunk használni. Ettől a tudattól sokkal jobban élvezzük a főzést, na meg utána az evést is. Az ízélmény sokkal intenzívebb, ha nem a boltokban megvásárolt, már előre összezúzott fűszereket alkalmazzuk, mert ahogy dr. Horváth Györgyitől, a PTE Farmakognóziai Intézetének igazgatójától megtudtuk, a fűszernövények illóolaj-tartalma miatt csak a felhasználás előtt érdemes összezúzni őket. 

A fűszerezés már a történelem kezdete óta jelentős szerepet játszik az emberiség életében. Már az ősemberek is gyűjtötték a növények levelét, virágát, gumóját, melyekkel ételeiket ízesítették. Az ókorban a bőséges lakomák elengedhetetlen része volt a fűszer, egykoron áruk az aranyéval vetekedett. Arról nem is beszélve, hogy véres harcokat vívtak a nemzetek, amikor a fűszerek miatt veszedelmes felfedezőutakra indultak. 

De a jelenbe visszatérve, egy saját fűszernövénykert összekapcsol minket a természettel, hiszen gondozzuk és ápoljuk a növényeket, figyelünk az időjárási kitettségére, és pont ezek miatt tanuljuk meg jobban értékelni és tisztelni a környezetet.