Imádkozzatok, mert Isten haragszik

[caption id="" align="alignleft" width="260"] Pisco kőből, vályogból, nádból épített házainak kétharmada a 8-as erősségű földrengésben összedőlt
[/caption]„Álljatok meg a homokdűnék között megbúvó kisvárosban, Icában is! – mondta búcsúzóul vendéglátóm, mielőtt barátnőmmel nekivágtunk egy kisebb túrának, de én valahogy ösztönösen nem akartam odamenni” – meséli a húszéves Grafjodi Marina, aki cserediákként Peruban töltötte a nyarat. Rossz előérzete miatt nem tettek kitérőt Icába, inkább csak Piscóban kirándultak, majd helyi idő szerint délután kettőkor éppen elkapták a fővárosba induló buszt, utolsóként váltva meg a jegyüket. „A következő járat délután ötkor indult. Ha lekéssük a korábbi buszt, az epicentrumhoz sokkal közelebb, éppen félúton lehettünk volna, amikor remegni kezdett a föld, amelynek ereje – mint később megtudtam – valósággal kettétörte a gyorsforgalmi utat” – folytatja Marina.

Ő még láthatta a piscói templomokat, a kőből, vályogból, nádból épített házakat. Néhány órával később a 8-as erősségű földrengéstől a kisváros épületeinek kétharmada összeomlott. A katasztrófától legjobban sújtott, 130 ezres város Luis Gonzales Posada, a perui kongresszus elnöke szerint most úgy fest, mintha lebombázták volna. Juan Mendoza polgármester szerint is leírhatatlan a helyzet: halottak százai hevertek napokig az utcákon, mert a széttöredezett utak miatt teljesen megbénult a közlekedés. Megszűnt az áramszolgáltatás, nem volt víz és gyógyszer sem. Valóságos csodának tűnt, hogy 24 órával a természeti csapás után egy férfit sikerült élve kimenteni egy összeomlott templom törmelékei alól. A tetőszerkezet összeroppant, a falak kidőltek, csak az oltár maradt ép. „A nagy szegénység miatt a házakat nem építik földrengésbiztosra – teszi hozzá Marina. – Amikor ott jártam, sok épület egyébként is düledezett, így nem csoda, hogy egy ekkora erejű földrengés szinte elsöpörte a várost.”

Piscón kívül Icában, Chinchában és Canete-ben is hatalmas pusztítást végzett a földrengés. Erre vezetett Marina és barátnője útja is. Csupán néhány órával a legnagyobb rengés előtt érkeztek meg a limai buszpályaudvarra, majd vendéglátóikkal, a Cerron családdal együtt vásárolni indultak. „Egy boltban voltunk, amikor félelmetes, mély morajlást hallottunk, meghatározhatatlan irányból. Ezt követően remegni kezdett alattunk a föld. Kiszaladtunk az utcára, de ott sem éreztük biztonságban magunkat, mert a limai házak közül soknak az erkélye üvegezett.

Az ablaktáblák vészjóslóan rezegni kezdtek, több közülük kirobbant, a vakolat is potyogni kezdett a régi, elhanyagolt házak homlokzatáról. Nehéz futni mozgó talajon, az ember elveszíti az egyensúlyérzékét. Az utcán kiabáltak és sírtak az emberek, sokakat szinte teljesen lebénított a rémület. Egy férfi azt ordította, szaladjunk a közeli San Francisco-templom előtti térre, mert ott nem eshet semmi a fejünkre. A téren rengetegen zsúfolódtunk össze. Egy férfi térdre omlott és arra kért minket is: »Imádkozzatok, mert Isten haragszik ránk.« A peruiak mélyen vallásosak, ezért sokan pánikba estek, mert azt képzelték, hogy itt az apokalipszis, az utolsó ítélet – teszi hozzá magyarázatképp. – Hosszú percekig rengett a föld. Körülöttünk, a templom melletti házak faláról is potyogtak a vakolatdarabok.”

A helyiek beszámolója szerint utoljára 1970-ben volt ekkora földrengés. Amikor a nagyobb lökéshullámok abbamaradtak, a Cerron család tagjai aggódva telefonálni próbáltak az otthon maradt nagymamának és a barátaiknak, de a vonalakat csak segélyhívásra lehetett használni. „Mindenki hazaindult, a buszok megteltek, a közlekedés teljesen megbénult, a taxik sem vettek fel utasokat. Lima lakossága gyalog sietett haza, mindenki meg akart bizonyosodni róla, hogy a szerettei biztonságban vannak. „A felső szomszédnál kitörtek az ablakok. Nem mertünk a lakásban maradni – folytatja a magyar diáklány. – Az udvaron is félelmetes volt a látvány: villámláshoz hasonló elektromos kisüléseket láttunk, mintha vihar készülődne. Szakértők szerint ilyen fényjelenség a két lemez ütközésekor látható. Takarókba burkolóztunk, és éjfélig még száz kisebb utórezgést számoltunk össze. Éberen aludtunk, menekülésre készen, a cipőnket az ágy mellé készítettük. A Plaza de Armason másnap véradást, ruha- és élelmiszergyűjtést szerveztek, és elkezdték feltakarítani a törmelékkel vastagon borított utcákat. Nekem viszont indulnom kellett haza, bár azt hiszem, hogy örökre a Cerron család tagja lettem.”

Az utolsó adatok szerint mintegy 1700 épület dőlt össze a dél-amerikai országban és több mint 200 ezer embert érint a katasztrófa. A legerősebb – Ecuadorban és Brazíliában is érezhető – földmozgás epicentruma hivatalos közlés szerint 30 kilométer mélyen volt a tenger alatt, Peru középső részének partvidékén, a fővárostól, Limától 145 kilométerre délre. A földrengés után szökőárriadót rendeltek el, de ezt később lefújták. Buenos Aires-i nagykövetségünk közlése szerint a földrengésnek nincs magyar áldozata.

Az utolsó adatok szerint mintegy 1700 épület dőlt össze a dél-amerikai országban és több mint 200 ezer embert érint a katasztrófa. A legerősebb – Ecuadorban és Brazíliában is érezhető – földmozgás epicentruma hivatalos közlés szerint 30 kilométer mélyen volt a tenger alatt, Peru középső részének partvidékén, a fővárostól, Limától 145 kilométerre délre. A földrengés után szökőárriadót rendeltek el, de ezt később lefújták. Buenos Aires-i nagykövetségünk közlése szerint a földrengésnek nincs magyar áldozata. -->