7 órája
Emil és a detektívek rappelnek a Pécsi Nemzeti Színház kamaraszínpadán
Zenés, látványos színpadi adaptációban mutatták be Erich Kästner klasszikusát. A Pécsi Nemzeti Színház kamaraszínpadán látható az Emil és a detektívek című produkció, amelyről kiemelt várakozásokat követően vegyes érzésekkel távoztunk.
Az Emil és a detektívek színpadi adaptációja kétségkívül izgalmas vállalkozás: olyan klasszikus történetet mutat be, amely generációk számára nyújtott kalandos olvasmányélményt, az előadás azonban nem teljesen ért fel várakozásainkhoz.
A történet modern kontextusba helyezése érthető, hiszen a cél az, hogy a mai gyermekek számára is releváns maradjon. A rap betétek, bár jó szándékú kísérletet jelentenek arra, hogy közelebb hozzák a darabot a fiatal közönséghez, többször inkább indokolatlannak tűntek a cselekménybe való organikus illeszkedés helyett.
Emellett további színpadi megoldások és gegek esetében is időnként azt érezhettük, mintha csak azért lennének jelen, hogy fiatalosnak hassanak, ahelyett, hogy a történet mélységeit jobban kiemelnék. Az eredeti Emil-történet könnyedsége, kalandossága helyenként eltűnik a külsődleges rétegek mögött. A pécsi kontextus bevezetése, miszerint Emil (Kecskés Alexisz) Pécsről Budapestre utazik, bár talán segít a fiatalokhoz közelebb hozni a cselekményt, mégis kissé erőltetettnek hat.
Az Emil és a detektívek színpadi adaptációja zenével és tánccal várja ifjú közönségét
Ötletes kísérlet ugyanakkor Kästner (Széll Horváth Lajos), az író megszemélyesítése a színpadon, aki kommentálja, értékeli a látottakat. Szintén eltalált és működő megoldás, hogy a második felvonásban bevonják a nézőket a cselekménybe – ennek arányait és kivitelezésének módját is jól eltalálta a rendező, Tóth András Ernő.
Mindazonáltal az előadás számos pozitív üzenetet hordoz, amelyek hűek maradnak Kästner eredeti regényének szellemiségéhez.
Rávilágít a barátság és az összetartozás fontosságára, a történetben szereplő gyermekek példamutató összefogására. Emilért való kiállásuk, az akadályok közös leküzdése a mai közönség számára is inspirálóak lehetnek.
Összességében az Emil és a detektívek adaptációja pozitív kezdeményezés, a darabválasztás mellett a színészi játék is dicsérendő, főként Bocskai Virág és Katona Levente esetében, Unger Pálma is vidám és szerethető karaktert formál meg.
Bár az előadás helyenként elveszíti könnyedségét, s azt érezhetjük, a történet mélyebb kibontása nagyobb hangsúlyt kaphatott volna a külsőséges, fiatalosságra törekvő elemekkel szemben, a pozitív üzenet és a vidám interpretáció remélhetőleg képes lesz megszólítani a gyermekeket, s nosztalgiát ébreszteni kísérőikben.
