2 órája
A Leőwey kisugárzása mágnesként vonzza az embereket
Ha először jár az ember a Pécsi Leőwey Klára Gimnázium falai között, akkor az első dolog, ami eszébe jut, az az, hogy milyen nagy is ez az intézmény. Azonban azok, akik éveket töltöttek az iskolában, nem erre gondolnak – nekik ez az épület a második otthonuk. Ezt az érzést jól bizonyítja a II. Leőwey Világtalálkozó, amelyre, az előző évhez hasonlóan, rengetegen érkeztek szeptember 21-én.
Főleg párokban és csoportokban jöttek az egykori diákok, tanárok a II. Leőwey Világtalálkozóra, de azért előfordult egy-egy egyedül betérő is – de ő se sokáig maradt társaság nélkül. Rálelt egykori barátokra, osztálytársakra, akik tárt karokkal fogadták. A programok mellett – nosztalgiaórák, életút beszélgetések, osztálytalálkozók, kóruspróbák és még sorolhatnánk – a mély, kisebb csoportos beszélgetések sem maradtak el. Mosolyok költöztek az arcokra, nevetések harsantak, de egy-egy könny is legördült a résztvevők arcán.
Fotó: Kovács Liliána
A Leőwey másodjára is megnyitotta kapuit az egykori diákok és kollégák előtt
A délelőtti és kora délutáni programok után mindenki a Mediterrán udvaron gyülekezett, ahol a közös kép elkészítése előtt Zalay Szabolcs igazgató megköszönte, hogy ennyien eljöttek a rendezvényre, valamint nagy tapsot kért a szervezőknek. Az intézmény vezetője beszédében elmondta, hogy azok, akikben ott buzgott a harci kedv, és azt érezték, hogy ide kell jönni, számítsanak arra, hogy ez csak a kezdet.
Innentől kezdve megpróbálnak egy olyan valódi világhálót működtetni, ahol azt fogja mindenki tapasztalni, hogy ez a kapocs, ami köztük van, teljesen élővé tehető.
A szervezők nem ígérik, hogy minden évben világtalálkozót szerveznek, de azt igen, hogy ezt a világhálót működtetni fogják, mert úgy érzik, hogy a Leőweynek ez a kisugárzása, ami mint egy mágnes, vonzza az embereket, egy olyan érték, amit mindannyian értenek és éreznek. Az igazgató azt is elmondta, hogy a világtalálkozó révén olyan összeg gyűlt össze, aminek minden forintja jó helyre megy majd, mint például az alsó tornaterem felújítására.
A délután folyamán bepillantottunk a bulisátorba, ahol éppen egy kvízjáték zajlott. A csapatokba szerveződött volt diákoknak Péccsel és az intézménnyel kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolniuk. Volt, aki rögtön tudta a megoldást, de akadtak olyanok, akik összedugták fejüket, mint ahogy anno tették egy közös feladat megoldása közben, valamelyik tanórán.
Az egyik újdonság az eseményen a senior testnevelés óra volt az alsó tornateremben. A résztvevők kosárra dobáltak, majd harsant Fenyvesi Károly tanár úr hangja:
Csak dobálni akartok, vagy játszani is?
Erre a felszólításra odakintről többen is benéztek a terembe. Egy hölgy nagy mosollyal érkezett, és azt kérdezte: „Csak nem azt a bizonyos hangot hallottam?”, Majd lepakolt, és ő is beállt a tornázók közé.
A résztvevők egyöntetűen úgy gondolják, hogy ez egy fantasztikus esemény. Persze mindig is leőweystának tartották magukat, de ez a világháló, ez a találkozó még inkább erősíti bennük ezt az érzést. Ahogy Zalay Szabolcs fogalmazott, ők a létező leőweysták, ami annyit tesz, hogy a létezés mindannyiuk számára azt jelenti, hogy szellemi, lelki, anyagi közösségben élnek egymással.
