Piatsek József: Pécs méltatlanul feledésbe merült építésze

Piatsek József, a 19. századi Pécs egyik kiemelkedő építésze, akinek neve napjainkban már kevésbé cseng ismerősen, noha jelentős szereplője volt a reformkori, klasszicista Pécs építészeti fejlődésének. Számos pécsi épület köszönhető Piatsek József munkájának, amelyek ma is a város utcáin őrzik alkotójuk csendes emlékét.

Mohay Réka

Piatsek József 1781. június 16-án született Pécsen, kőműves családban. Már fiatalon kitűnt építészeti tehetsége és vállalkozói szelleme, amit tanulmányai és korai munkái is alátámasztottak. A Pécsi Mintarajziskolában és egy tapasztalt építőmester mellett sajátította el mesterségét, ami később lehetőséget adott számára arra, hogy önállóan tervezzen és építsen. Munkássága, az általa létrehozott épületek nem csupán a város arculatát gazdagították, de általuk Piatsek a magyar klasszicizmus és a reformkor emblematikus alakjává vált, fia, Piatsek Antal is építőmesterként dolgozott apja nyomdokába lépve.

Az 1820-as évektől kezdve Piatsek József tervezőasztalán számos jelentős pécsi középület látott napvilágot. Legismertebb alkotásai közé tartozott az egykori városháza és az egyetemi könyvtár, melyek klasszicista stílusukkal és Piatsek sajátos formanyelvével emelkedtek ki a kor építészeti alkotásai közül.

A városházát Piatsek József klasszicista stílusban tervezte meg, s 1834-ben avatták fel. Az akkor már álló elődöt építették át, de később ez is kicsinek bizonyult, így a Pécsi Nemzeti Színház építésének tervezője, Lang Adolf nyerte el a bővítés lehetőségét. A mai Klimó-könyvtári gyűjteményt bemutató egykori egyetemi, illetve püspöki könyvtár épülete 1829/30-ban látott napvilágot, az egyemeletes klasszicista épület jelenleg is meghatározó emlékként őrzi Piatsek tervezői munkájának nyomát.

Piatsek József nevéhez fűződik a Káptalan utca 3. alatti Vasarely Múzeum épülete is, mely 1838-ban épült. A klasszicizáló saroképület egykor kanonokházként működött.

Piatsek tervei alapján készülhetett a Mária utca 11-13. számú, máig szemet gyönyörködtető épület, melynek kéőbbi tulajdonosa Majláth György volt, ezért Majláth-házként ismert.

Az épület angyalos, bájos domborműveit vélhetően Piatsek munkatársa, Anton Mayerhoffer képfaragó alkotta meg.

Piatsek tervezte és építtette 1812-ben a Kálvária-kápolnát is, amely máig ikonikus eleme a pécsi városképnek.

Szintén neki köszönhetően jött létre a belváros atmoszférájához szorosan hozzátartozó Jókai téri Elefántos ház, illetve a mellette álló egykori, Széchényi téri Piatsek-ház, melyek további változtatásokon estek át a 20. században, az 1980-as években ugyanis az egész tömbön felújításokat végeztek. A Széchenyi tér 7. szám alatti későbarokk Hoitsy-ház, a 8 -as szám alatti Piatsek-házból alakult ki ki a mai Művészetek és Irodalom Háza.

Piatsek József emlékét tábla is őrzi szülőházán

Piatsek József nem csupán építészként, hanem társadalmi személyiségeként is jelentős volt Pécsen. Gazdasági sikerei és vállalkozói érzéke mellett közéleti szerepe is elismertté tette városa polgárai között.

Bár Piatsek József neve ma már kevéssé ismert, sőt, már 1972-ben “Egy elfeledett pécsi építész” címmel jelent meg róla írás a Dunántúli Naplóban, a 19. században kiemelkedő egyénisége volt a magyar építészeti életnek, Pécs városának és a magyar klasszicizmusnak is meghatározó alakja lett.

Emlékét az általa tervezett épületek mellett egykori szülőházán, a Papnövelde utca 6. falán 2001-ben elhelyezett tábla is.

Források:

A klasszicista Pécs építője, Dunántúli Napló, 2001. 11. 16.
Egy elfelejtett pécsi építész: Piatsek József, Dunántúli Napló 1972. 05. 11.
Levárdy Ferenc - Kistelegdi István - Kukai Tibor: Az Elefántos tömb rekonstrukciója, Magyar Építőipar, 1987. 7-8. szám
Nagy Imre: Szepesy Ignác és a reformkori Pécs irodalmi műveltsége (Öttirony XV.), Pécsi Szemle, 2010. ősz
Schmelczer-Pohánka Éva: A Pécsi Püspöki Könyvtár története (1774- 1945), A Pécsi Egyetemi Könyvtár kiadványai 10.
Sonkoly Károly: A pécsi Majláth-palota, Pécsi Szemle 1999. nyár
Szily Imre Balázs: Piatsek József, a reformkori Pécs építőmestere, Magyar Építőipar, 2016. 05. 01. 3. szám