Már beleivódott Pécs városa a Magashegyi történelmébe

– Az első nagy siker, a Szeplős váll immár 18 éves. Gondoltad volna akkor, hogy ennyire sikeres lesz a zenekar?

– A hétvégén gondolkodtunk ezen, amikor valaki úgy konferálta fel a zenekart, hogy tizennyolc éve létezünk. Ezt belülről nem lehet érzékelni, és ez olyan döbbenetes és elképesztő. Amikor a Szeplős vállat egy virtuális zenekarként elindítottuk, akkor egyáltalán nem gondolkodtam siker orientáció szempontjából. Csak azt éreztem, hogy nekem tetszik és vicces, megdolgozza az intellektusomat, esztétikai és minden szempontból jól esik. Aztán ahogy jöttek a sikerek, hogy a rádió elkezdte játszani, az embereknek bejött, tetszett nekik a humora, a szabadság, ami együtt járt vele, csodálkoztunk, de nagyon örültünk.

– Nagyjából három-négyévente jöttök ki új albummal. Ennek mi az oka?

– Volt egy lassú dinamikánk. Nagyon sokat koncerteztünk, gyakorlatilag az elmúlt időszakban annyit voltunk úton, hogy nem jutott kellő idő az alkotásra, arra a fajta minőségi időre, ami szükséges ahhoz, hogy ennyi ember a saját közös többszörösét megkeresse. Viszont elárulhatom, hogy most egyszerre két album is készül, vagyis legalább két albumnyi dal van előttünk és egy nagyon erős flow élményben vagyunk. Szépen pörögnek ki az újdalok, úgyhogy most biztos, hogy meg fog fordulni ez a fajta alkotói lassúság.

– A koncertezés mindig is fontos volt számotokra - nehéz összeegyeztetni a tagokkal az időpontokat?

– Most gyakorlatilag a zenekar megint egy ilyen kilövés előtti állapotban van. Egész nyáron koncerteztünk és közben készül a lemez. Nehéz egyeztetni, mert sokan vagyunk, sokfélét csinálunk, és én anyaként is főszerepben vagyok. Nagyon fontos, hogy a kislányomat válaszkészen tudjam nevelni, úgy, hogy emellett a szenvedélyemet és a hivatásomat is megtudjam éli, ami a zene, és a színpad. Ezek között kell lavírozni és jó döntéseket hozni.

– Az egyik kedvenc dalom a „Nyár, némafilm", ami egy Parti Nagy Lajos vers. Hogy találtál rá?

– Újpalotán laktunk, házibuli volt nálunk, mindenki elment italt venni, én viszont otthon maradtam, és elővettem az egyik legjobb barátomnak a naptárfüzetét és bemásoltam egy júniusi vagy júliusi napra a Nyár, némafilmet és elkezdtem dúdolni. Azon a délután, amikor egy kicsit egyedül maradtam megszületett a dallam. Ez volt a dal gerince, aztán szépen haladtunk tovább. Találkoztam személyesen Parti Nagy Lajossal, megmutattuk neki a dalt. Tavalyelőtt pedig odajutottunk, hogy egy egész Tóth Krisztina albumot hoztunk ki. Volt egy ilyen íve is a zenekarnak a régmúltból, hogy az irodalmat átvinni a popzenébe, a popzenét átvinni az irodalomba.

– A dalszövegekért ki felel? 

– A korai Magashegyibe én is írtam dalszövegeket, de Tariska Szabolcs alkotta a legtöbbet. Az ő és a mi közös világunk nagyon szépen egymásra talált. Hujber Szabolcs is írt szövegeket nekünk, aztán Beck Zolival is elkezdtünk dolgozni az Árnyékok kapcsán, aztán több dalba is beszállt dalszövegíróként. Gyakorlatilag ez egy spontán dolog, hogy hogyan alakul, milyen erőviszonyok vannak és éppen kiír egy jó szöveget.

– Elég sokszor felléptetek már Pécsett. Vannak jó élményeitek?

– Nagyon szeretünk visszajönni Pécsre. Sokszor aludtunk ott koncert után. És már beleivódott a Magashegyi történelmébe Pécs, a Pécsi Est Café, a Zsolnay Negyed, a Pécsi Egyetemi Napok. Ez egy nagyon fontos állomása a koncert helyszíneinknek. És még a kislányomat is Zsolnának hívják.