Harmincöt évvel ezelőtt pörögtek az események Baranyában is

A száraz tények a következők: 1989. október 23-án került sor a (harmadik) Magyar Köztársaság kikiáltására az 1989. október 18-án megalkotott és október 23-án hatályba léptetett 1989. évi XXXI. törvény alapján. Az Országház egyik erkélyéről az akkori megbízott ideiglenes köztársasági elnök, Szűrös Mátyás kiáltotta ki a köztársaságot. 

És én pontosan emlékszem, hol voltam akkor: kémiaórán. Volt már valami a levegőben, ezt éreztük mi is kis hatodikosként, de hogy mi is lesz pontosan, azt nem tudtuk. Sőt, nem is sejtettük. 

Persze, voltak jelek arra, hogy itt most valami nagyon megváltozik. Szüleink hangosabban beszéltek, nagyobb társaságban. Tisztultak a tekintetek. Pár pohár pálinka után mondjuk pont nem, de akkor meg a mondatok lettek még erősebbek. Sorjáztak a nevek, feléről soha nem hallottunk, a másik felének meg integettünk a május elsejei felvonuláson. Utóbbi nevek egyébként hirtelen jelzőket is kaptak, nem szépeket. De úgy összességében is változott a beszédünk. Az oroszok például egyszer csak ruszkik lettek, de nem csak halkan, hangosan is. 

És aztán tényleg minden megváltozott. A korábban iszonyatosan fontos úttörősködés, kisdoboskodás egy pillanat alatt ment a kukába, a Mikrobi őrs nem tartott többet őrsi ülést. Az évzárón nem bömbölt az Internacionálé. Az akadályversenyen nem kellett fejből elmondani az úttörők tizenkét pontját. Nálunk így csapódott le az új világ – másoknál meg máshogyan. De az biztos, hogy elkezdődött valami, amiben hittünk, amire építettünk, ami a miénk volt, egészen, teljesen. 

Maradjon is még jó sokáig így.