A vasútvonalak egykor behálózták Baranyát (képgaléria)

Mostanában talán túl sok szó is esik a vasúti közlekedésről. Jelen állapotában nehezen elképzelhető az, hogy a korábbi években komoly feladata volt a vasútnak még Baranyán belül is, és része volt a lakosok mindennapjainak. 

Korábban több ismerősömtől is hallottam kisebb településekről, hogy milyen egyszerű volt a vonattal való közlekedés. Rengeteg olyan vasútvonal létezett, aminek manapság csak a nyomait láthatjuk – sínmaradék vagy elhagyatott vasúti megállók formájában.

A sorkatonaság idején nem volt szokatlan látvány egy búcsúzó, hosszan ölelkező pár – a fiatal férfiak Nagykanizsára tartottak, a laktanyába. Ezeken a vonatokon gyakran ott voltak a határőrök is, mivel Barcsot is érintette a járat.
A helyi gazdaságot is segítette a vasúthálózat, mivel Szentlőrincről Kaposvár felé is indítottak vonatokat, amivel a répát szállították a cukorgyárba. Hasonlóan hasznos funkciót töltött be a Drávafok–Sellye–Szigetvár útvonalon közlekedő, tűzifát szállító járat. A közelben állomásozó és hadgyakorlatukra készülő katonák is kihasználták a pécsbányai rendezőt, amit manapság már nagyon ritkán veszünk igénybe.

A rengeteg példa azt is mutatja, hogy talán lett volna kiindulási alap a fejlesztéshez. Ezek helyett pedig inkább a folyamatos járatritkítások és -megszüntetések korát éljük. Ha vannak értékeink, akkor azokat megőrizni és ápolni kellene. Mondjuk legalább úgy, ahogyan a vagonokat is tisztították – sajnos azonban erről is már csak múlt időben beszélhetünk.