A nyári munka megtanít a nyitottságra és a kitartásra

Sok tizenévessel találkozom naponta, akik mindig újságolják, ki mit tapasztalt a munkahelyén. Pontosabban ott, ahol diákként a szabadidejükben pénzt keresnek, mert igazából nem is munkaként tekintenek az egészre, sokkal inkább szórakozásnak veszik.

Hatalmas lett az igény, hogy a diákmunkások valóban jól érezzék magukat ezeken a helyeken, legyen szó fagyiárusról, adminisztrációs munkáról, vagy éppen bolti kisegítői lehetőségről. Ezek pedig bőven messze állnak azoktól a lehetőségektől, amik az én középiskolai éveimben előfordultak: címerezés és gyümölcsszedés. Mindkettő rosszul fizetett, megterhelő volt a hőség és a napsütés miatt. Középiskolásként inkább ismerősömnek segítettem ácsok mellett, ami kevésbé volt megterhelő, de legalább jól éreztem magam, pénzben pedig sokkal jobb lehetőség volt, mint a másik kettő. Egyetemistaként pedig egy tejüzemben dolgoztam, ahol igaz, a nap nem sütött, de éjszakai műszakban sem kellemes tevékenykedni.

Ha valamire megtanítottak ezek a lehetőségek, az mindenképpen a nyitottság és a kitartás. Nyitottnak kell lenni a rám bízott feladatokkal, a közvetlen munkatársakkal szemben, akiktől könnyen lehet tanulni, ha figyelünk rájuk. Egy gyárban pedig unalmas lehet ugyanazt a mozdulatsort ismételni több órán keresztül, ebben is meg kell találni azt, hogy mit is tanulhatunk belőle. Manapság pedig ebben sokkal nagyobb segítséget és kedvezőbb lehetőséget nyújt egy iskolaszövetkezet, amelyhez a diákok bizalommal fordulnak.