Egy jó adag szerencse is szükséges az érettségihez

Azt szokták mondani, hogy a vizsga előtti nap már ne tanuljunk, inkább pihenjünk és töltsük családunk, barátaink társaságában a délutánt. Hogy másnap tisztább fejjel és újult erővel nézhessünk szembe a ránk váró megmérettetéssel. Így is tettem, az írásbeli érettségik hetén erre törekedtem. Persze nem volt egyszerű hamar elaludni, hiába feküdtem le időben, csak nem jött álom a szememre az izgatottság miatt.

Magyarból emelt érettségiztem, így szóbeliznem is egy idegen intézményben kellett. Bevallom, nagyon izgultam az ismeretlen hely és tanárok miatt. A terem előtt a folyosón várakoztunk egy barátnőmmel, egymást biztatva. Ott volt nálunk a sok-sok kézzel írt és kinyomtatott tétel. Olvasgattuk, nézegettük őket, az utolsó perceket is kihasználtuk a memorizálásra. Végeztem Örkény István Tóték című művével kapcsolatos tétellel, aztán nem volt mit tenni, engem szólítottak, így bementek a terembe. Már nem emlékszem mennyi tétel volt az asztalon, de hirtelen ötlettől vezérelve kiválasztottam az egyik legszélsőt. Megfordítottam, majd nagy mosollyal az arcomon elindultam a padhoz, hogy kidolgozzam az Örkény István tételt.

Ez éppen 10 éve volt, de máig élnek bennem azok az érzések, élmények, illatok. Az idén érettségizőknek is ugyanezt kívánom, kitartást, és persze egy jó adag szerencsét is. Higgyétek el, 10 év múlva már csak egy kellemes emlék lesz az, amiről most azt hiszitek, hogy az egész életeteket meghatározza!