Mi egy vérből valók vagyunk

Vármegyénkben is rengeteg helyen, különféle módon gondoltak a 104 évvel ezelőtti, számunkra korántsem békeszerződés aláírásra, ezzel együtt hazánktól elcsatolt területekre, de leginkább arra a sok magyarra, akik jelenlegi határainkon túl élnek a mai napig.

Velük kapcsolatban rengeteg élményem van, legutóbb télen a születésnapom idején vehettem részt a csíki téltemetésen, ami nagyjából hasonlít a mi mohácsi busójárásunkhoz. Egy beszélgetés során az utazók között voltak olyanok, akik sosem jártak "határon" túl olyan területen, ami magyar lakta volt. Tették fel a kérdéseket, lesz-e nyelvi akadálya a beszélgetéseknek, kedvesek lesznek-e, hisz külhoni magyarokkal nem találkoztak még.

Aki tapasztalta, az „anyaországból" érkezőkkel hogyan bánnak, az megtanulhatja, mit is jelent a vendégszeretet. Boldogan mesélnek a arról, magyarként mennyire nehéz főleg a nagyvárosokban érvényesülni, mesélnek a helyiek szokásairól, a nyelvjárás sajátosságairól. Ami a legfontosabb, büszkélkednek magyarságukkal. Az utazás végén sokan megértették, az országhatárok nem szabhatnak gátat annak, hogy magyarságának hangot adjon.

Hogy miért is fontos június 4? Gondoljunk ezekre az emberekre, akik bármikor fogadnának minket meleg szívvel étellel, itallal, ha váratlanul beállítunk hozzájuk, akik büszkén hangoztatják, hogy magyarok. Mert ahogyan az Ismerős arcok Nélküled című, manapság rengeteg helyen lejátszott dalban is megéneklik, mi egy vérből valók vagyunk, és ez a fontos.