Csak az tudja ezt felfogni, aki élt már át hasonlót

Meglett Nala, a petárdázással elijesztett kutya. Hogy milyen nagy dolog ez, csak az tudja szívvel és ésszel felfogni, aki élt már át hasonlót. 

Nekem például úgy tizenöt évvel ezelőtt a golden retrieverem egy szilveszter hajnalon eszelősen kitört az udvarából. Ijedtében a kerítésen három méter magasra kapaszkodott fel, s szökött ki. Menekült a havas utcákon, s hiába indult utána négy irányba a család, napokig nem lett meg. 

Akkor még nem volt chip az ebek fülében, a közösségi háló is csak takaréklángon pislákolt, de azért rövidesen fél Pécs őt kereste. Netes visszajelzésre tudtuk meg, hogy Szalánta könyékén befogott a sintér egy goldent, rohantunk hát a telepre. Szerencsénk volt, már csak egy napja volt a végső elaltatás előtt. Sárosan, lesoványodva fogadott, s napok kellettek, mire újra csóválta a farkát. 

Most is van két kutyám, szilveszterezni pedig évek óta nem megyünk el itthonról. A két blöki saját kertjében kint él a szabadban, ám a szilvesztert velünk töltik, elkerített részük van bent a lakásban. Egyébként a szilveszteri durrogtatás még csak istenes, mert arra lehet előre készülni. Ám a cégek, magánszemélyek a legkisebb ünnepségükön is rendeznek tűzijátékokat az év legkülönbözőbb estéin, s erre nincs védelem. Az viszont szívmelengető, hogy mindig hatalmas a kollektív összefogás, amikor egy négylábú vándort kell felkutatni. Mindemellett jobb lenne már akkor emberségesnek lenni, amikor a baj még nem történt meg.