Vannak olyan emlékek, amit a technika soha nem tud legyőzni

Van abban valami felemelő és a gyönyörű gyerekkori emlékeket megidéző, ahogy a pécsi nagyposta idei akciója és kiállítása elénk tárja a múlt évszázad csodás karácsonyi pillanatait bélyegeken és képeslapokon. Olyan édes szeletkék ezek a múltunkból, melyek egyben figyelmeztetnek is arra, hogy a világháló számtalan szolgáltatása, az okostelefon, az e-mail és más üzenetküldési módok átformálhatják a hírközlést, felgyorsíthatják a kapcsolattartást, de közben elvész az a bámulatos nosztalgiavarázs, ami például a bélyegeknek köszönhető, vagy az egyszeri megismételhetetlen pillanatokban rejlik, mint például egy olyan üdvözlőlapot kapni, amit a Mikulás pecsétjével ellátott bélyeggel adtak föl. 

Mert ebben benne van minden: a bélyeg gyönyörűsége, a felejthetetlen esemény örök emlékezete, de még az a személyes tűz is, amit a Mikulással történő találkozás okoz a gyerekeknek. Felnőttre fordítva az utolsó gondolatot: nem mindegy, hogy Messit személyesen láttuk a Nou Campban a Barcelonában focizni, vagy van egy ilyen tévéfelvételünk. 
Szóval a Télapó pecsétjével egy új bélyeg egy igazi gyűjtőnek nem akármilyen kincs, főként ha a mögöttest is sorra veszük. Például, hogy ki tudja, meddig lesz még posta, s meddig bocsátanak még ki bélyegeket. Ha meg azt is tudjuk, hogy a Mikulás maga is közismert pécsi bélyeggyűjtő, akkor önmagába ér vissza a kör. Hát egy ilyen ékes pillanatot nem szabad soha eltörölni.