Családi történetek és mesék fontos szereplői a fenyőfák

A fenyőfa, amint ünnepi díszbe öltöztetik, karácsonyfává válik, és az ünnep ékköveként pompázik a szobában, amelyet aztán számtalanszor körbeülnek a családok: ajándékbontáskor, csillagszóró gyújtáskor, közös énekléskor, társasjátékozáskor vagy egy meghitt beszélgetéskor. 

A fenyőfa kiválasztása és megvásárlása mindig a szülők feladata volt nálunk, mindez teljes titokban természetesen, mert gyerekként a karácsonyfát a Jézuska hozta és díszítette fel, ameddig mi békés álmunkat aludtuk. Számos olyan történetet elevenítünk fel minden évben, amelyben központi elem a karácsonyfa. Volt olyan, hogy a fa eldőlt, és ki kellett kötözniük a szüleinknek, és másnap reggel pedig még kissé álmosan, de izgatottan kérdeztük anyáékat, hogy miért van madzaggal rögzítve a fa. De a legnagyobb élmény minden évben a fa talpba faragása volt, már ha nem gyökeres fenyőt választunk.

A fenyőfák nem csak a családi történetek fontos szereplői, hanem meséknek is. Ott van például Andersen története, amely mindig könnyeket csal a szemünkbe. Ugyan vannak ennél sokkal szomorúbb mesék is, de mégis ez az, ami elsőként eszünkbe jut. Egy másik történet is ide kívánkozik, amelyben egy ismerősöm kisgyermeke áll a középpontban. Valahol – pontosan nem tudom hol – hallotta Andersen fenyőfájának meséjét, és ezután otthon azzal állt elő, hogy mostantól gyökérlabdás fát szeretne karácsonykor, lebontása után pedig ültessék ki a kertbe, hogy tovább élhessen.