Nincs tévé, nincs telefon, de van nevetés, sportolás és van friss levegő

A tökéletes idézés és a pontos film meghatározásának igénye nélkül egy, az emlékeimben ma is élő mondattal indítanék: „Minden harcosnak megvan a maga nyögése.” 

Igen, ez elég furcsán hangzik, de gondoljunk csak a különféle harcművészeti alkotásokra, amelyben egyes szereplők előszeretettel kiáltották, hogy HI-YAH! Ez egyértelműen menő volt, de aztán szépen lassan rájöttünk, hogy ez nem is annyira menő, hiszen miért akarnánk felhívni az ellenség figyelmét magunkra? A gyerekkori kinti nindzsajátékok megváltoztak, csendessé és lopakodóvá váltak. Árnyharcosokká váltunk, akiknek feladata a védelem volt. Mondanom sem kell, hogy igen jók voltunk a ravaszságban, a kémkedésben, és mindig győztünk. 

A filmkészítők is előszeretettel emelték be alkotásaikba a nindzsákat. A 80-as években indult a nyugati hullámuk – elég csak a Tini Nindzsa Teknősökre gondolnunk. Aztán jelentek meg internetes játékokban, képregényekben, valamint 1997-ben elrajtolt a japán Sasuke műsor, amelyet több országban is, köztük Magyarországon is átvettek Ninja Warrior néven. 

A nindzsaként való testmozgás izgalmas a gyermekek szemében. Ugrálás, lopakodás, kapaszkodás. Ezért sem meglepő, hogy Baranya vármegyében ninjatábor is létezik, ahol nincs tévé, nincs telefon, de van nevetés, szabadság, kúszás, mászás, kirándulás, sportolás, friss levegő, kalandozás és jó hangulat. Mi ez, ha nem olyan tevékenység, amely arra ösztönzi a gyerekeket, hogy menjenek ki a szabadba és mozogjanak?