Kattintsunk minél többet a gyönyörű természetre

A Mecsekben életemben először a Jakab-hegyen túráztam. Jó negyven éve történt, hajnali két órakor. 

Félelmetes volt, baglyok és éjjeli állatok kíséretében megtenni a gerincen 10 kilométert, de nem annyira ijesztő, mint előtte Bakonya mellett az uránbányában a föld alatt több száz méter mélyen mintegy harminc teljesen néptelen munkahelyen beindítani egyenként a szellőztetést, hogy a hétvégét követően reggel a vájvégiek friss levegőben kezdhessék a munkát. Kifelé még volt busz, de ha nem akartam az öltözőben aludni a délutános műszakomig, gyalog kellett visszamennem Pécsre. 

Szinte már el is felejtettem ezt az emléket, ám mostanában túrázóként rátaláltam újra Petőcpusztára és környékére, rádöbbenve, hogy világosban mennyire fantasztikus az a táj, amely alatt tíz éven át jártam a vágatokat. A domborzat ugyanis hihetetlenül változatos és barátságos, gyönyörű ösvényeken lehet itt bejárni a Hetvehely, Abaliget, Orfű, Kővágószőlős alkotta négyszöget, hogy aztán Cserkút mentén a gerincen az Égervölgybe jusson a vándor. S hogy közben belebotlik a Zsongor-kő kilátóba, fantáziálhat a Babás szerköveken, az már csak hab a tortán. 

Hát ez a táj várja most a baranyaiak segítségét, mert eséllyel pályázik az Agrárminisztérium Facebook-játékán az év erdeje címre. Lokálpatrióta közreműködésünkkel pedig a havihegyi mandulafa után joggal újabb fenséges természeti értékünk nyerhet országra-világra szóló elismerést.