Szép hivatás, de nem mindig könnyű és hálás feladat

Amikor megtudtam, hogy kolléganőm a nevelőszülőkről ír cikket, majd elhangzott egy másik munkatársam szájából, hogy nevelőszülőnek lenni szép hivatás, de nem mindig könnyű és hálás feladat, akkor eszembe jutott egy film. 

Az alkotás címe Kramer kontra Kramer, ami alapvetően nem a nevelőszülőségről szól, hanem arról, hogy az édesanya otthagyja a gyermeket az édesapával, akinek egy kicsit ismeretlen feladat a gyermeknevelés, a fiúnak meg az, hogy mostantól nincs olyan, hogy anya, csak olyan, hogy apa. Hosszú folyamaton mennek keresztül, de végül elválaszthatatlanná válnak. És ekkor jön a csavar a filmben, mert az édesanya visszajön, hogy megszerezze a gyermeke nevelése feletti jogokat.

A nevelőszülőségben is ez lehet a nehéz, hiszen ezek a szülők vállalják, hogy időszakosan magukhoz vesznek egy gyermeket, akit valamilyen oknál fogva ki kellett emelni a saját családjából. Ők egyfajta hídnak számítanak, és a rendszer célja az, hogy a gyerek idővel visszakerülhessen saját családjához vagy egy örökbefogadó családhoz. Sokszor azonban előfordul, hogy a gyerekek éveket töltenek nevelőszülőknél, így szinte elengedhetetlen, hogy kapcsolat, olykor erős kapcsolat alakuljon ki közöttük. Az elválás pedig ekkor már nagyon fájdalmas. 

Sok dolgot figyelembe kell venni, ha valaki nevelőszülő akar lenni, de ami biztos, hogy nagy erő szükséges hozzá. És ide jól passzol a Pókember-filmek ikonikus mondata: „A nagy erő nagyobb felelősséggel jár.”