Kutya egy vakáció: nyaraláskor visszaüthet, ha túlzottan ragaszkodunk kedvenceinkhez

Megyünk a tengerre! Erre készül hetek óta a család, de hoppá, mi lesz a kutyákkal? A labrador szelíd, jámbor jószág, elgubbaszt mindvégig a kocsiban egy sarokban, de akkora, hogy ha visszük, akkor valakinek itthon kell helyette maradni. A kis pumi meg ölben elfér, de hiperaktív, egy perc nyugalom nincs mellette. 

Érvelések, kisebb zokogások után eldől, a blökik itthon maradnak. A gond viszont most kezdődik igazán, mert ki figyel majd rájuk, ki eteti-itatja őket egy hétig? Nincs már olyan Pécs közeli rokon, barát, aki elvállalná, vagy akit korábbi kutyáinkkal szerzett tapasztalatai nyomán ezzel terhelhetnénk. Nosza, vannak eb-sitterek, akik erre szakosodtak! Hamar kiderül, hogy így a négylábúink házi nyaralása kábé annyiba lesz, mint a mi külföldi utunk.

Körbekilincseljük hát a környéket, mire az egyik szomszéd bevállalja napi párszáz forintért az egyszeri etetést, itatást. Igaz, kell egy kis tanfolyamot tartani neki, hogy melyik kutya mit mivel szeret, hol és miből issza a vizét, s hol igyekszik megbontani a kerítést. Aztán már indulhatunk is.

Egy nyaralás első három-négy napja arról szól, hogy igyekszünk elengedni a munkát. No, közben a kutyákra is gondolva ez az idő újabb két-három nappal bővül, aztán már le is telik az üdülési idő. De nem baj, mert újra láthatjuk, hogy kis kedvenceinkkel nincs semmi baj! Így ha kipihenve nem is, de megnyugodva folytathatunk mindent ott, ahol egy hete abbahagytuk.