Pécsett nem mozgatott meg a hírekért minden követ

David Pressman az Amerikai Egyesült Államok rendkívüli és meghatalmazott magyarországi nagykövete. Rangja e jelzőiről a közfigyelem elsősorban rendkívüli, de legalábbis a hozzánk delegált excellenciásoktól eleddig kevésbé megszokott tetteire irányult az utóbbi időben. 

Laikus szemlélőként legalábbis furcsa, hogy miközben a magyar miniszterelnök barátunknak és fontos szövetségesünknek nevezi Amerikát, annak képviselője szinte ugyanaznap egy, a diplomáciában egyébként is szokatlan nagyköveti sajtótájékoztatón azt kürtöli világgá, hogy szerinte Magyarország az orosz hadigépezetet táplálja, sőt, egyenesen a transzatlanti szövetség biztonságát veszélyezteti. És bár a diplomácia egyik nagy fegyvere a kifinomult fogalmazás, e mondat itthoni békepárti olvasatban sehogyan sem illeszkedik a kényes ügyek és ellentétek tapintatos, finom érzékű, ahogy mondjuk, diplomatikus elsimításának kereteibe. 

A kormányzattal egyre inkább szembehelyezkedőnek tűnő nagyköveti megnyilvánulások soros lépéseként tekinthetünk hétfői pécsi látogatására is, amely során Pressman úr csak a polgármester szocialista köreiben keresett politikai és civil kapcsolatot, a pécsi választók csaknem felének bizalmát élvező jobboldali politikusokra nem volt kíváncsi. 

A nemzeti víruslabor felkeresése még éppen belefért sajtónyilvánosnak hirdetett, mégis titkosított programjába – az előző súlyos évekre visszagondolva bízunk benne, a valódi és eszmei fertőzések elől is minden ajtót jól lezártak Pécsről távozásakor.