A fontos dolgokra nincs pénz, a prémiumokra viszont van

Néhány éve, még a felfokozott közhangulatban a baloldaliaknak sikerült úgy átvenni a költségvetést, hogy hiába zárt pluszban az előző városvezetés, arról beszéltek, hogy milyen nagy bajban van Pécs. Aztán eltelt egy kis idő, és a kormánnyal szembeni hangulatkeltésből még a városi karácsonyfa sem maradhatott ki, hogy még az ünnepből is politikai tőkét kovácsoljanak maguknak.

Az MSZP–DK-s pécsi önkormányzat egyfajta csatateret csinált a városból, hol belső, hol külső ellenséggel hadakozott, és ezek a megnyilvánulások önigazolások voltak, mert hiszen mégis mivel magyarázták volna meg, hogy inkább rájuk és a holdudvarukra volt szükség 2019-ben?

De mindezek ellenére mégiscsak felmerül a kérdés még a legelszántabb baloldaliakban is: ha ennyire nagy volt a baj, mégis miből jutott ennyi tanácsadóra, tanácsnokra, biztosokra, a megemelt képviselői és cégvezetői fizetésekre? És miért kell kifizetni százmilliót évente cégvezetői prémiumokra olyan feladatok után, amit valójában igazgatóként kellene elvégezniük? 

Az eredmények valahogy meg csak-csak nem jönnek, mert vagy a korábbi városvezetés megkezdett fejlesztéseinek a szalagjait vághatják át, vagy ha be is ígértek valamit, akkor meg csupán színes ábrákat tudnak mutogatni úgy, mint az akvapark esetében, aminek megvalósítására a közeljövőben alig mutatkozik esély.