Utólagos káosz helyett előre is lehetne gondolkodni

A felelősségvállalásnak és a felelősségtologatásnak klasszikus példája az, ami a Magyarürögi visszafolyás körül történt. Nem volt hibátlan az sem, ahogy az előző időszakban megalkották a terveket, ugyanakkor nehéz az önkormányzatot mindig minden esetben azért hibáztatni, mert éppen az adott területen élő lakosok részéről kevésbé volt az adott időszakban komoly érdeklődés az őket érintő fejlesztés iránt. 

Nyilván mindenki a saját érdekeit igyekszik érvényesíteni, mégsem biztos, hogy csak annak van igaza, aki a leghangosabb. És nem is biztos hogy egyetlen egy igazság létezik. A vízfolyás körüli macera éppen arra mutat rá, hogy ilyenkor kell felvállalni az adott önkormányzatnak a politikai, a döntéshozatali felelősséget, hiszen egy beruházás kapcsán nem biztos, hogy senki nem szenved érdeksérelmet a nagyobb közösségi cél miatt. 

Arról nem is beszélve, hogyha már ennyire kényesen ügyelnek a saját nimbuszokra utólag, akkor valóban egy -egy fejlesztés előkészítésénél figyelembe vehetnék a lakossági szempontokat. A Megyeri úton –  amikor fákat vágtak ki és parkolókat tüntettek el – ezzel valamiért egyáltalán nem foglalkoztak, vagy amikor politikai bosszúból nem hoztak létre kutyafuttatókat. A városvezetői poszt adta felelősségből nem lehet úgy kicsúszni mint egy angolna, annak ára van.