Fordul az ingatlan­trend: kisebbet, takarékosabbat

Hol vannak már azok a régi szép idők, amikor se tégla, se gáz, se áram, de még a család létszáma és reális élettérigénye sem számított, egy volt a lényeg: az én házam lehetőleg kicsit nagyobb legyen, mint a szomszédé. Számos divatos családi házas utcán sétálhatunk ma végig akár Pécsett is, ahol a ’80-as, ’90-es évek – akkor hogy megirigyelt! – megalomán épületei meredeznek ránk, nem kevés köztük eladó-táblákkal az ablakában vagy kerítésén. Ha gyakran járunk ugyanarra, észrevehetjük, sokáig nem kerülnek le ezekről e hirdetések, magyarán ma már szinte a kutyának sem kellenek az energiafaló, kihasznál(hat)atlan terekkel zsúfolt épületek. 

Még nem gondolnám, hogy hirtelen sikk lett a takarékoskodás – kényszer viszont egészen biztosan. És valljuk be, két szülőnek, két-három gyerekkel nem is lehet szüksége jóval 200 négyzetméter fölötti, két-három szintes otthonokra. A mai fiatalok többsége ráadásul sokkal kevésbé képzeli el felnőttkorát a szülőkkel közös, akár külön bejáratú házakban, kirepülésükkel tehát üresen tátonganak a hatalmas terek. 

Fordult a kocka: aki ma ingatlanban trendi akar lenni, inkább arra törekszik, hogy az ő lakása kicsit takarékosabb, fenntarthatóbb legyen, mint a szomszédé. Jó vastag szigetelés, napelem, ezek az új értéknövelő extrák, és hát óhatatlanul egyre jobban figyelnek a vevők a méretekre is. 
És lehet, hogy sok párkapcsolatnak sem fog ártani, ha kicsit jobban összebújva melegszenek otthon az emberek...